Nem érzem jól magamat a munkahelyemen, ugyanis elég alacsony beosztásaban vagyok és azt érzem lenéznek és nem kíváncsiak rám. Ti maradnátok, vagy keressek más helyet?

Én is így érzem magam, a munkahelyemen tulajdonképpen én vagyok a legalacsonyabb beosztásban, habár van diplomám de nem diplomás munkát végzek és a többség nem is tudja.

Leginkább orvosokkal, gyógyszerészekkel dolgozom, vannak köztük rendesek is de ők is távolságtartóak, még a velem egyidősek is, de sokan teljes mértékben lenéznek - bár talán nem is csak engem, hanem a frissen végzett orvosokat is.

Az a néhány kolléga akikkel kb. hasonló munkakörben dolgozom pedig vagy tőlem távol dolgozik, vagy sokkal idősebb mint én, bár tavaly egy anyám-korabeli nővel tökjól összebarátkoztam, csak sajnos áthelyeztek minket.

Most pedig elég sokat vagyok egyedül, rengeteg a munkám és nem is lenne időm beszélgetni, ami mondjuk még egy plusz sz@r dolog. Rajtunk, az alul lévőkön spórolnak, régen ezt a munkakört 3 ember végezte, mindig rohanok, ha valaki esetleg beszélgetne velem akkor sem tudok mert ezer dolgom van.

A feletteseim el tudnak menni ebédelni, közben beszélgetnek, kint üldögélnek, kávézgatnak, én meg - ha még a jobb fej emberek is ülnek kint akkor sincs időm, meg a beszélgetésükbe se tudok feltétlenül bekapcsolódni.

Ó, ha valaki, akkor én most megértem a helyzetedet. De rá kell jönnöd, hogy a munkahelyedre nem azért mész, hogy szeressenek. Elvégzed a munkádat tisztességgel-becsülettel, nem tudnak belédkötni, a munkatársaidat meg sajnos nem te válogatod meg... majd beszélgetsz az otthoniakkal, barátaiddal, haverjaiddal.

Ezekre én is csak nemrég jöttem rá, addig evődtem, hogy mit csinálok rosszul - mára nem érdekel. A munkámat ugyanolyan magas szinten végzem, mint azelőtt, de nem barátkozni járok oda - kevés az olyan ember, akivel őszintén tudsz beszélgetni és az a kevés feltehetően nem a munkahelyedről fog kikerülni.

Ne szeressenek, fogadjuk el egymást. Ő is, én is pénzből élek...

Valljuk be : a jó hangulatú helyen, olajozottan mennek a dolgok.

Stresszelik egymást, tuti a hiba. És ha hibát hibára rakunk / halmozunk, annak jó vége nem lesz.