Eltávolodtam az emberektől?

Nincsenek barátaim.

Nem azzal van a gond, hogy nincsenek, hanem hogy miért nincsenek?!

Régen akárhova mentem, találtam ismerősöket, akikkel jól szórakoztam. Szórakozóhelyekre sokszor egyedül mentem mert nem volt gond találni pár embert, akivel végigszórakoztam az éjszakát.

Később kiestem ebből otthoni balhék miatt, nem volt kedvem sehova menni, ha hivtak is, inkább otthon maradtam, depresszió közeli állapotba kerültem, ahol mindenen mosolyogtam, de semminek sem tudtam örülni, és ez ki is hatott a társasági életemre.

A három legjobb haverom mellettem maradt, ha mondhatjuk igy. Mind a hároman költöztük, igy a legközelebbi is túl messze van mostmár hogy hetente találkozzunk (néha még havonta sem tudunk). Igy szép lassan eltávolodtunk egymástól és egyedül maradtam.

A gond az, hogy új emberekkel nem tudok kialakítani egy alkalomnál tovább tartó barátságot. Állandóan azt érzem, hogy nekik megvan a saját társaságuk, és én csak tolakodok, unalmas vagyok azzal hogy találkozni akarok, hasonló. Nem vagyok facebook rajongó, nagyon ritkán chatelek/kommentelek.

Párszor megpróbáltam chatelni/ismerkedni olyanokkal akikkel már voltam szórakozni, vagy személyesen is kialakítani barátságot, de nem jött össze.

Én kezdeményezem a beszélgetést, de nem folytatta a másik.

Esetleg volt valaki hasonló helyzetben? Új környezetben kialakítani olyan (baráti) kapcsolatot, ahol a másik is keresni fog engem, nem csak én őt.

Tudtok valami tanácsot adni, hogy tudnék előre haladni haverok keresése terén?

Köszönöm!