Mi a bajotok az internetes ismerkedéssel? Miért utáljátok?

Nem utálom, de nem is célom. Párt már nem keresek, a barátkozás meg nálam nem úgy megy, hogy "Szia, van kedved beszélgetni?", hanem valakit megismerek, aztán szimpatikusak leszünk egymásnak, sokat beszélgetünk és így lassan kialakul a barátság. De én nem szeretem sok emberrel körülvenni magam, kevés barátom van, nem is keresgélek barátokat.

Én ezért nemigen ismerkedek interneten, meg úgy direkt sehol sem. Ha úgy adódik, hogy valakivel, akivel összehoz az élet, megtaláljuk a közös hangot, esetleg össze is barátkozunk. Ez nálam így működik.

Én azért nem szeretem, mert hiába beszélgetek valakivel, akit még esetleg nem is láttam, akarva-akaratlanul kialakul valamilyen kép bennem a másikról. És utána, mikor találkozunk, akkor nem szeretek csalódni. Erről meg nem a másik tehet, de így mindkettőnknek rossz lesz utána.

Élőben meg látom az összhatást (külső, hang, viselkedés) és így rögtön kapok egy benyomást.

Pedig hasznosnak találnám ezt az ismerkedési módot, mert így olyan emberek találhatnak egymásra, akik a való életben talán soha. Csak nekem valahogy nem jön be.

A leírtak a társkeresésre vonatkoztak.

Ha csak barátkozás, haverkodás a cél, akkor benne vagyok. Nincs megfelelési kényszer, és később aztán barátságból több is lehet...