Ez szerintetek mi?

Ha egyedül kell kimennem az utcára, lemennem a boltba, az borzasztó élmény. Úgy érzem, mindenki rajtam nevet, hogy milyen csontváz vagyok, csúnya, gázul öltözködöm. Ha van valami visszatükröződő felület, egyből csekkolom magamat, hogy gázul nézek-e ki. Ha pl boltban fizetéskor rám kerül a sor, akkor rögtön gyorsabban ver a szívem, remeg a kezem. Ha nem találok valamit, akkor inkább fél óráig keresem, mintsem hogy megkérdezzek egy eladót. Utcán egyből arra gondolok, hogy valaki belém fog kötni, és azon gondolokzom, hogy mit tegyek, ha sikítanék, akkor segítenének-e egyáltalán. Hazafelé jövet nem jár erre sok ember, de ha valaki jön velem szembe/mögöttem, akkor zakatoló szívveréssel gyorsítom fel a lépteimet az amúgy is gyorsról, hogy hamarabb hazaérjek. Mindig lehajtott fejjel járok, télen a legjobb, mert akkor el tudok bújni a sálam és a sapkám mögött. Nyáron utálok kimozdulni a legjobban. A barátnőimmel kevésbé érzem ezt, mert elvonják a figyelmemet a dolgokról. Viszont ha pl valahol elmegyek wc-re, a barátnőm meg kint vár, akkor akaratlanul is szembe jut, hogy mi van, ha addig lelépett. Ha telefonálnom kell valakinek, izgulok. Ha nem ismerem az illetőt, akkor fel se merem hívni. Interneten se merek ráírni senkire, akit nem ismerek, ha kevésé ismerem, akkor meg félek, hogy nem érdeklem. Az osztályomban még mindig nem merek közeledni négy lányon kívül senkihez, fiúkhoz pláne nem. A barátnőimmel sokat nevetek, sokat beszélek, de a többiek mellett meg se szólalok. Nem szeretek senkinek se a szemébe nézni, az erőfeszítés, hogy megtegyem. Órán válaszolni a tanár kérdésére csak hosszabb megfontolás, és heves szívverés, esetleg elvörösödés mellett merek. Ha egyedül/barátnővel vagyok olyan helyen, ahol más nincs, akkor teljesen felszabadult, boldog vagyok. Miért van ez? Gyáva nyúlnak érzem magamat! 16/L