Miért beszélnek le az álmaimról?

Mutasd meg nekik, hogy sikerülhet. Egyébként énekelni nem elég megtanulni, tehetség is kell hozzá. Lehet hogy ki tudod majd énekelni a hangokat, de attól még nem leszel énekes vagy nem lesz hű de csodaszép hangod. Egyébként meg hobbi szinten is csinálhatod. Sok olyan ismerősöm van aki például közgazdász de mellette zenél és mondjuk azzal is keres pénzt. De ha ennyire vonz az éneklés, színészet, zenélés akkor zeneművészeti, színművészeti.

Egyébként nem olyan könnyű bármelyikkel elhelyezkedni, azt jobb ha tudod. Tapasztalat, mert ilyen körökben mozgok. Nagyon sok rock zenész csak hobbiként zenél. De például a barátom operaénekes és bár tehetséges, 4 éve csak mellékszerepeket kap.

Ha korábban voltak már hirtelen fellángolásból születő nagyratörő vágyaid, amikről két hónappal később letettél, akkor azért mondják, mert tudják/azt hiszik ez is csak egy ilyen.

Ha nem voltak ilyenek, akkor nem értem, miért nem bíztatnak. Viszont ha tényleg színész akarsz lenni, akkor tanulj sokat, főleg az irodalomra készülj nagyon, mert jó jegyek kellenek egy Színművészetihez. Meg ott lesz külön felvételi is - legalábbis pár éve még volt.

A felvételin sz.arrá szívatják a jelentkezőket, megalázzák őket, de legyél erős és elszánt, próbáld majd nem elsírni magad.

Bár nem tudom, mennyi idős vagy, így azt sem, hogy mikor jutsz el oda, hogy felvételizz, de én szurkolok :)

SOHA NE MONDJ LE AZ ÁLMAIDRÓL!

Persze ez csak a nagybetűs Álmokra vonatkozik. Csak akkor szabad teljes mértékben egy "álomnak" szentelned az életedet, ha az már nem egészen álom, hanem Életcél. Ehhez pedig teljes elhivatottságra van szükséged.

A művész szakma (nekem is ez áll legközelebb a szívemhez, bár nem a rocker-), főleg a rocker szakma nehéz kenyér. Sokan akarnak befutni, de nagyon keveseknek sikerülhet. Ezen pedig senki sem tud változtatni.

Szüleid, és azok akik igazán közel állnak hozzád azért akarnak "lebeszélni" erről mert még nem látják azt az elhivatottságot, amire szükséged volna, vagy csak azt akarják, hogy miután Ők már nem lesznek ne kelljen azon az ingoványos talajon élned, ami a művészeknek jutott osztályrészül.

Saját példámon okulva azt tudom javasolni, hogy tanuld ki azt, amire úgy érzed, hogy hivatott vagy, és fogd fel, hogy egyedül tőled függ, mit érzel, ha beszólogatnak. Megerősíti a lelket az is, ha észre tudod venni a fanyalgók szánalmas, önkéntes földhözragadtságát, és távolabb visz a bosszankodástól az is, ha felismered, hogy ők is szárnyalhatnának, de annyira nincsenek tudatában, hogy inkább hagyják a szárnyaikat elsorvadni. Tudat alatt persze fortyog a düh, ebből kapsz egy-egy keserű adagot néha.

Ha akarod (nem nagyon, csak simán: akarod, ténylegesen), akkor végigcsinálod. Nem csak képes vagy rá, hanem teszed is. Ez az akarat: kigondolod és megteszed. Kár drámát kanyarintani köré.

Mert ez kicsit tényleg eléggé tömeges álom.

Ha úgy vannak vele, hogy a tanulás rovására ne mennyen, akkor teljesen igazuk van, nem 100%, hogy jó színész vagy énekes leszel, viszont ha megtanulsz valamit suliba azt biztosan tudni fogod.

Csak biztosabb állást szeretnének neked! Nekem is így van. :D Nekem Anyu jelenleg beletörődött, hogy valami művészettel kapcsolatos munkám lesz majd. Legalábbis remélem.

Amúgy ha tényleg rocker vagy, és szereted a Tankcsapdát, akkor tudod ki Lukács. Az énekes, basszeros. Na, Lukáccsal volt az, hogy a szülei nem vették komolyan ezt a rock zenész álmát. S ő is azt mondta nekik, hogy majd elmegy egyetemre. Vagy valami ilyesmi, s "rendes" munkája lesz. Azonban azért támogatták. Vagyis megadták neki erre a lehetőséget. Aztán sokkal később mindenki rájött, hogy mégis rock zenész lesz otthon. :) Szóval ne csüggedj! Ez legyen az egyik biztató példád! :)

14/L