A mai tizen-, huszonévesek között divat lett a modortalanság?

Kérdező, már ne haragudj, de miért legyenek a fiatalok tisztelettudóak, ha a felnőttek és az öregek sem azok? Én mindig úgy viszonyulok a másikhoz, ahogy az illető viszonyul hozzám.

A kor tudod nem érdem, hanem egy állapot. Az én fejemet konkrétan leüvöltötte egy öregasszony, hogy hogy merészelek délelőtt 11 órakor porszívózni, mert hangos. (lenti szomszéd)

Anyum leparkolt valahova gyorsan kitenni a tesómat a vasútállomáson. Ott várakozni tilos tábla volt. Tesóm kiszállt, már indult is volna anyum tovább, mire kiordibál egy vénasszony az ablakon, hogy "itt tilos megállni, rendőrt hívok".

Minden korosztályban vannak illedelmesek, és bunkók. Az idősek között hatványozottan több a bunkó besavanyodott egyén, mint a fiatalok között. Lepontozhatsz, de én sem lennék udvarias azzal, aki úgy viszonyul hozzám, mint egy darab szeméthez. A buszon, vonaton az idősek nem ismerik leginkább a "legyen szíves" "kérem" szavakat.

Tudod kérdező, hiába pontozol le, de a tiszteletet nem lehet elvárni a tiszteletlenségért. Én megadom a tiszteletet, DE cserébe nekem is meg kéne adni, így lenne helyes, és illő. Pedig sajnos nem így van, mindenki csak elvárja a tiszteletet és a jó modort, a tiszteletlenségért cserébe.

"ha valaki kap valamit, nem érzi, hogy köszönöm járna érte?"

Például én még egy darab nyugdíjast nem hallottam még "köszönöm"-öt mondani, mikor szívélyesen, tiszteletteljesen átadták nekik a helyüket. Ez mi, ha nem tiszteletlenség? Vagy nekik lehet nyugodtan, csak a fiatalokkal van a baj? Ha kapok valamit, megköszönöm, és nem automatikusan elvárom, mint sok idős, vagy felnőtt ember sajnos.

Te is csak olyanokat írogatsz, hogy alap a tisztelet, bunkók a fiatalok, stb. De azzal, amikor a felnőttek, vagy idősek bunkók és tiszteletlenek, miért nincs baj? Tudod engem édesanyám is így tanított, sőt nagymamám is ezen a véleményen volt. Hogy mindenkinek annyi tisztelet jár, amennyit az illető feléd tanúsít.

Most a munkahelyen lévő főnököt nem veszem ide, az egy szükséges rossz.

Szóval ezt nem lehet csak a fiatalokra kivetíteni.

Én is tapasztalom nap mint nap.

Olvasva a válaszokat pár dolog az eszembe jutott.

Azt hiszem sok fiatal fél elismerni, hogy valami "nem járt, de kapták". Olyan ez, mint aki erős akar lenni és ezért nem mer gyengéd lenni... Minő ostobaság! (Az alázatnak van nagyon pozitív formája is!)

A "köszönöm" az egy gesztus, amivel elismerem, hogy valamit kaptam. Pont. Ez nem kötelez semmire, csak megmutatja a másik embernek, hogy észlelem és tudomásul veszem (akár azt is, hogy örülök annak) amit tett.

Egy valóban erős ember nem lesz gyengébb, ha gyengéd. Az erőt ott kell mutatni, ahol szükség van rá. Ugyanígy udvariasnak lenni nem tesz kevesebbé. Megköszönöm, ha valaki valamit meg tesz nekem, akár elenged az úton, akár kinyitja nekem az ajtót.

Ez nem zárja ki, hogy megvédjem magam (verbálisan), ha valaki bánt. 8)

Ad 14 még valami:

Fiatalokat írtam, mert ők még tanulhatnak, javulhatnak. Amikor idősek mutatják ezt a képet, az nagyon sajnálatos. Nem csak rossz példa, de súlyos jellemhiba is.

Én ha kapok valamit megköszönöm és ha én adok valamit ugyan ezt várom. Pedig tizenéves vagyok, na és?

Eddigi tapasztalataim alapján pont annyi bunkó fiatal van mint idős. Nemrég ültem a buszon, leraktam a táskámat magam mellé, nézelődök ki az ablakon egyszer csak egy 40 év körüli nő leordítja a fejemet hogy "elvennéd azt a rohadt táskát végre, hogy talán le is tudjon ülni valaki?! Mit képzelsz te magadról?!". Mindeközben számtalan hely volt a buszon ahová leülhetett volna, vagy épp megkérdezhette volna hogy szabad-e ez a hely, esetleg megkér hogy vegyem el a táskám de nem, mert ő az atyaúristen.