Nem létezem, nem vagyok. Hogyan változtathatnék ezen?
Ezt tudom, érdekesen fogalmaztam meg, de tényleg így van. A problémám az, hogy középiskolás vagyok, egy 20 fős osztályba járok, de kb két ember az akivel jóban vagyok (a többiek társaságát nem is nagyon keresem, mert valahogy nem az én társaságom, semmi közös nincs bennünk) de ettől függetlenül nyitok mások felé. Eddig fel sem tűnt annyira, vagy csak nem akartam észrevenni, de megkaptam valakitől, nem bántásból mondta, mégis úgy jött le, hogy soha nem vesz észre, mintha nem is az osztály része lennék de azért kedvesen hozzátette, hogy ez jó, mert nem veszi senki észre, ha ellógok.. (végül is mindennek van jó oldala)
A problémám nem is ez, mert tényleg nincs olyan akivel normálisan el tudnék beszélgetni, inkább az, hogyha egy olyan társasággal megyek valahová, ahonnan egy embert ismerek, ugye egész este mégsem lóghatok a nyakán, (bár igyekeztem ezt tenni) de amikor valaki odament hozzá, elkezdtek beszélgetni, nekem meg úgy jött le, hogy jobb ha elvonulok, mert nincs közöm a témához, akkor meg ott álltam, egy kb 15 fős csoport/baráti társaság mellett, és csak némán bámultam a semmibe. Nem tudtam kihez odamenni, mert senkit nem ismertem és most jött volna az, hogy ismerkedjek, de ha mindenki beszélgetett mással olyanról amihez közöm sincs, nem tudtam mit csinálni. Persze volt egy kb 10 perc után, hogy odahívott valaki magukhoz, aztán kérdeztek valamit de persze sikerült egyetlenegy szóval beégetnem magam és ezután is csak az lett, hogy most már nem egyedül bámultam a semmibe, hanem velük voltam és úgy bámultam a semmibe.
(Na a másik meg, hogy összeállt mindenki. Csoportkép és persze h én fényképezzek. Utána meg ment is fel a kép facebookra, hogy milyen jól érezte magát mindenki meg stb, engem meg be sem jelöltek, mintha ott sem lettem volna. Ez csak apróság, de nem esett jól a valóság)
Ezek után meg már nem is merek elmenni sehová mert annyira kínosnak érzem az egészet... Egyszerűen nem tudok beszélgetni olyanról amihez közöm sincsen, és kényelmetlenül is érzem magam..
De ugyanakkor meg itt lesz az egész nyár, nem akarok a négy fal között ülni és csinálni a semmit.
Mivel változtathatnék ezen? :/
A válaszokat előre is nagyon megköszönöm.
válasza:szia!
menj és keress barátokat menj el egy bárba és ott próbálj barátokat szerezni vagy valahol máshol de a lényeg az hogy barátokat kell találnod mert akkor már csak a pszichiáter
segíthet.
Szia, köszi a válaszod :)
De nem a barátokkal van a probléma, az van sulin kívül, velük ha ketten vagyunk el tudok beszélgetni, csak ha már ők is hívják a barátaikat akiket semennyire sem ismerek és ők meg mással vannak, akkor felesleges vagyok én már oda..
Igazából ezt a helyzetet nem tudom kezelni..
Szia! :)
El tudom képzelni, hogy érezhetted magad a buliban..szegényke.. :( Hány éves vagy? Fiú vagy lány?
úgy vettem ki, hogy akivel mentél ő több mindenkit ismert, te pedig csak őt, tehát neki kellett volna bemutatnia téged a társaságnak.. a másik furcsaság számomra, ha ennyire nem érezted jól magad, minek maradtál? illetve az a benyomásom a szöveg alapján rólad, hogy talán túl kevésnek tartod magad, szóval tessék egy kicsit beképzeltnek lenni! ;) 20L
válasza:Szia! Átérzem, amit írtál, mert velem is ugyanez volt középiskolában. Mondjuk tényleg sokat segítene, ha tudnám, fiú vagy-e vagy lány, mert úgy könnyebb lenne valamit mondani...
Mindenesetre - hogy a saját esetemet mondjam - nekem nem sikerült az osztályközösségem tagjává válnom soha. Ezzel a dologgal igazából semmit nem tudsz tenni, és azért nem, mert színészkedned kéne, és akkor csak annál rosszabb az egész. "Magától" alakult ki, hogy a periférián vagy, mesterségesen nem tudsz rajta változtatni. Nem megy ez, hogy "legyél laza", ha egyszer nem vagy olyan és kész (legalábbis velük nem tudsz), ha egyszer nem találod másokkal az alaphangot. Ne is próbáld meg. Társaságban én is mindig csak az voltam, aki a "névtelen tömeget adta", és zavart is. Nekem is voltak ilyen "fényképezős" történeteim, amit leírtál. Nagyon bántottak, megalázónak tartottam őket, és azt éreztem, hogy mindenki nullának néz, kihasznál, senkinek nem számítok semmit..
Viszont voltak jó barátaim, egy-egy ember innen-onnan, akik azóta is hiányoznak. Tehát egy-egy emberrel jól megvoltam, csak a közösségben voltam ilyen nulla. Próbáltam megváltozni, de ez erőltetett és kínos, végül égő szituációkhoz vezetett. Nálam az is baj volt, hogy jól tanultam, ezért könyvmolynak és kicsit különcnek, elvont embernek tartottak, ami összességében sokaknak (laza partiarcoknak és csajoknak :D)unszimpatikus.
Mondjuk engem ez a dolog annyira nem érdekelt, csak azok a szituációk esetek rosszul, amikor kiérződött, hogy nem tartanak maguk közé valónak...
A megoldás az volt, amikor egyetemre mentem. Ott hasonló világlátású és érdeklődésű embereket ismertem meg, mint amilyen én vagyok, kialakult egy baráti köröm, amiben "előkelő" pozícióban, középpontban voltam. A lányok is elkezdtek érdeklődni irántam, ami jót tett az önértékelésemnek valamennyire. Összességében tehát szerintem a hasonló világlátású emberek a megoldás :)
18/l
A fiú egyébként aki elhívott abszolút rendesen bemutatott mindenkinek(igen, mindenkit ismert, ő szervezte), meg ő próbált bevonni a beszélgetésekbe csak nekem nem sikerült nagyon bekapcsolódni, és akkor megint jött egy új téma.. és azt azért mégsem várhattam el tőle, hogy egész este "fogja a kezem".. így is furcsán érzem magam, hogy ennyire kisajátítottam.. Maradtam, mert nem tudtam hazamenni. Késő volt már, a környéket nem ismertem és egy kicsit ittam.. meg reméltem, hogy lesz valami.. Ezek miatt az önbizalmam is kezdi elérni a nullát..
Sajnos én nem gondolkozom egyetemen, nem vennének fel, de így is középiskolában valamennyire válogatva vagyunk, hiszen egy szakra járunk.. tanulással nincs gond ilyen téren nálam, mert örülök ha megvan a kettes, nem is foglalkozom vele, az osztályban átlagosnak számít viszonylag.
Egyszerűen csak azért nem vagyok oda való, meg sehova, mert nincs bennem meg az, hogy nagy ársasági ember legyek, pedig érzem, hogy bennem van, csak mintha nem jönne elő.. :(
válasza:első válaszoló vagyok:
ez mindenkivel így van (legalábbis szerintem).
erre a legjobb megoldás ha tágítod tudásodat.
Kezd el mondjuk érdeklődni a fiúsabb dolgok iránt is az beválik pácienseim szerint.
és amúgy te is elkezdhetsz egy témát valakihez odamész:Szia téged is érdekel a...
egyszerű.
és így nem lehet nélkülözni a beszélgetésből hiszen te ismered a legjobban
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!