Újra és újra azzal szembesülök, hogy ennek se vagyok szimpatikus, annak se vagyok szimpatikus, hogyan változtathatnék ezen?

A panaszkodás és a rossz hangulat tényleg elég zavaró lehet másoknak. A negatív figurákat én is messzire kerülöm. Attól, hogy rosszul megy valakinek a sorsa, még lehet jó kedvű, optimista, gondolj a vidám nigériai gyerekekre, akiket zörgő csonttal de mosolygó arccal fényképeznek le. Azokat az embereket kedvelik, akik érdeklődnek mások gondjai iránt, felvidítják azt, aki gondterhes. Mások érezzék azt, hogy fontosak számodra, ezt kéne elérned. Érdeklődj, köszöntsd fel, kívánj neki csak úgy szép napot, ha valamiről mesél, később azzal kapcsolatban érdeklődj. És NE MAGADRÓL beszélj vagy írj. Kb. ez a titka.

Lehet, hogy már leszoktál a panaszkodásról ,de bennük még az van, hogy ez az a srác, aki folyton csak panaszkodik. Elég lenne egy bizalmas, akinek elmondhatod a problémáidat, a többieket meg hagyd vele. Azért tör ki belőled akaratlanul, mert még mindig nem hallgatott meg senki, választ vagy megnyugtatást szeretnél kapni, de nem ők lesznek azok, akiktől ezt megkapod. Tudod, barátságban nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos. Ha volna egyvalaki, akivel megtudod osztani a problémáid, már nem is éreznéd szükségét, hogy bárkinek elmondd. A rosszkedved még fokozza az, hogy elébe mész a problémának azzal ,hogy rájuk írsz, holott tudod, hogy mi lesz a reakció. Ha leszarnak, szard le Te is őket. Ne könyörögj, hogy miért nem válaszolnak, mert ezzel megint magadat alázod.

Kíváncsi lennék egy ilyen leveledre, hogy mit tartalmaz, amire nem válaszolnak. Pl. megkérdezed, hogy hogy van és arra nem válaszol?

Miért rossz a hangulatod?