Az emberek többsége miért viselkedik lekezelően a kevésbé szép emberekkel?

Már óvodás korom óta folyamatosan ki voltam közösítve baráti kis körömben (c__ányokkal teli hely.), aztán iskolában is. Rájöttem, csúnya vagyok, ez van, kicsi voltam, cuki voltam, szerettek, most már kevésbé... Vidéki, falusi ember vagyok, ingázok fővárosunk, s eme romtelep között... rendkívülien megerőltető. 14 évig éltem vidéken, ezt az évet kollégistaként töltöttem BP-n... más környezet, több barát, és főleg szobatárs akiket imádok mert nagyon nagy palik. Viszont, amit észrevettem, hogy egyre lekezelőbbek az emberek velem, s azt is észrevettem, hogy akinek nincs gondja a szépségre, tud adni magára, azzal értelmesebben s normálisabban viselkednek, mintha én nem érdemelném meg. Pedig nagyon nem tehetek róla, hogy nem tudok zarás, meg egyéb hülye márka ruhában járni, ha elvált szüleim az iskolázásomat is alig oldják meg, pluszban még csúnya is vagyok emellé. Pedig semmi gond nincs a viselkedésemmel, sőt, nagyon jól el lehet velem beszélgetni, de aki nem ismer annak ha muszáj is úgy szól hozzám, ami már extrémebb mint a 'ku..va anyád'.. A természetben is az győz, aki erősebb.. akkor én az emberek között vagyok a gyengébb, s én bukok el? A ny_morék anyját ennek a szempontból a természetnek. Megértem, van akinek keze nincs, lába nincs, de ha egyszer már a világba születtem bele akkor szeretném ebből a kicsike életemből is a maximumot kihozni, és nem szorongva, nyomorultként élni.

15/f..