Ti mennyire éltek társasági életet? L/17

Én az első típusba tartozom, azaz pár barátommal szoktam eljárogatni. Sajnos nem túl gyakoriak az ilyen alkalmak, mert hát nem lakunk egymáshoz túl közel és ugye már javában tapossuk a felnőtt életet. De azért igyekszünk minél többet összeülni. :)

Azt azért nem tagadom, hogy mindig is szerettem volna egy, úgymond nagyobb közösséghez (is) tartozni, akikkel tényleg szinte minden hétvégén lehet lazulni egy kicsit. Ez viszont sajnos nem adatott meg, szóval próbálom azzal beérni, amim van. 20/F

Van két ember, akit nevezhetnék havernak (NEM barátnak), de rajtuk kívül nincs senkim, és soha nem is volt. Teljesen egyedül vagyok. Akik megismernek (vagy azt gondolják, hogy ismernek) az első néhány napban/hétben teljesen értetlenek ezzel kapcsolatban (ha elmondom vagy feltűnik) és az egekig magasztalnak, majd mivel nem tudok mit kezdeni az emberekkel, ezek az ismeretségek szépen elhallnak.

Egyszerűen fogalmam sincs, hogyan kell egy beszélgetést fenn tartani, és nem vagyok képes elfogadni, vagy mélyebben értelmezni az emberek gesztusait vagy érzelmeit. Ami azt illeti, egyáltalán nem is akarom - illetve nekem sincs túl sok. A társas kapcsolatok hiánya csak nagyon ritkán zavar, leginkább addig, míg eszembe nem jut, hogy miért vagyok hitehagyott az egész emberiséggel kapcsolatban.

0, nincsenek barátaim, mindig is utáltam/utálom ha nem történik semmi, csak ülünk iszunk és beszélünk közhelyes témákról.

25F

Társasági életem 0, egyedül vagyok.

17/F

Kábé semennyire...

25f

Viszonylag sokszor, hetente 1x-2x elmegyek valahova a barátaimmal. Ez az állapot kb. 3 hónapja áll fent, megszorultam anyagilag, így nem tudom finanszírozni a saját költekezéseimet, 3 hónappal ezelőttig volt olyan hét, amikor csak vasárnap maradtunk otthon.

Azt megfigyeltem, hogy a pénz sokat számít. Ha nem is költöttem másokra, többen vettek körbe mikor durván költekeztem. Azóta ezeknek a barátoknak a nagy része pénztől függetlenül szívesen bulizik, szórakozik velem, de azért öten-hatan lemorzsólódtak.

A környezetem sokat segített. Az osztályomban van 4 hasonszőrű kortársam, akik szívesen sörözgetnek, kocsmázgatnak, buliznak. "Kiindulópontnak" tökéletes volt a létszám, a törzshelyünkön még több embert ismertünk meg, a megismert emberek pedig hozták a barátaikat, így egy igen nagy csapat kovácsolódott össze. Van klikkesedés, mivel több baráti társaságból áll össze a nagy csapat, de sosincs feszengés, vagy kötekedés.

Az életkorom akadályoz. 16 éves vagyok, így nehéz szórakozóhelyeken, kisebb bárokban új embereket megismerni. A többség vagy azért kritizál, mert 16 éves létemre alkoholt fogyasztok, vagy azért, mert nem fogyasztok elég alkoholt.