Valaki tud tanácsot adni a helyzetemre? 17/f

Szorongok ha emberek közt vagyok, ha kommunikálnom kell velük. Ismerős körben ez nem gond. Osztályból ki vagyok közösítve, barátaim nincsenek. A családom egyáltalán nem áll közel hozzám lelkileg. Apával pár naponta beszélek egy-két szót, anyával sem sokkal többet. Rosszul vagyok, ha hozzám érnek. Ha bárki megérint, vállamra teszi a kezét, vagy megsimogat, én lesokkolok, szorongok és szörnyen érzem magam. Nem tudok, képtelen vagyok új dolgokat egyedül megtenni, amivel még nem volt tapasztalatom.

Jövő héten érettségizem, és nagyon félek tőle. Mivel csak gyakorlat, így még talán képes vagyok rá, de a szóbeli részét félek, hogy meg sem tudom majd próbálni. Feleleteknél is sokszor azt mondom, hogy nem tanultam, vagy megpróbálom de nem tudom összerakni a mondanivalóm értelmes mondatokba, pedig tudom.

Ezeket nem tudja senki rólam személyesen, és nincs olyan, akinek képes lennék elmondani. Emiatt pszichológushoz sem merek menni, főleg mert szüleimnek kötelessége beszélnie a dolgaimról, illetve pénzügyileg nem hiszem, hogy megoldható.

Egy lány tudott rólam mindent, de egy hét után nem beszélt többet velem, magamra hagyott. Ez is egy oka, amiért nem tudok megbízni már senkiben szinte.

Mit tehetnék? Nem igazán tudom, hogy kihez kellene fordulnom. Szeretnék változtatni, és próbálok, de nem tudom hogyan. Sok mindenre képtelen vagyok, apróbb dolgok is csak szörnyű érzés mellett mennek.