Szociális Fóbia?

Barátnőm nagyon félénk, velem egy 10es skálán 8as fokon nyitott, de a munkahelyén is az iskolában nagyon félénk. Lakott velem és a szüleimmel, és ők harapófogóval húztak ki belőle szavakat, de ha én kérdeztem akkor több szóval is tudott válaszolni, személyesen meg ha akartam volna se tudtam volna lelőni :)

3 éve ismeri a családom, ráakartuk venni hogy anyutól kérjen egy pohár vizet (ő nem tudta hogy csak próbára tesszük) de anyu mosogatással az útját állta, és ő nem mert megszólalni, azt mondta h elszédült, leverte a víz, gyomor görcse lett és nem jött ki hang a torkán. Ugyan ez van a suliban is a tanárokkal, diákokkal.

Újabban viszont nekem se mer sokat mondani, sokszor valamit nem mond el, megkérdezem hogy: mért nem szóltál?! az a válasz hogy "féltem".

Az apja "nagy ember" azon a környéken, híres sokan ismerik, és ezért kitagadták általánosban, nem beszéltek vele ha igen lejáratták és kiröhögték. Ha hazament az anyja üvöltözött vele az apja meg nem nagyon ért rá vele foglalkozni.

Viszont ennek ellenére imád fellépni, versmondó versenyeket nyer vagy részt vesz. a gyerekekkel rettentően jól kijön, unokahugom most született nem rég és imádja ha elmegyünk egész nap vele foglalkozik utánna meg vidáman mesél róla nekem. de ha eljutunk a szüleihez vagy az enyéimhez vagy haverjaimhoz akkor elkomorodik, elbújik mögém és meg sem szólal, ha kell egész nap a "szoknyám alatt lenne" ha egész nap velük lennék.

ja, nálunk ha akar valamit a szüleimtől megkér h: te kérdezd meg ezt kérlek..! vagy ha suliba volt valami akkor: te, meséld el anyukádnak hogy a suliban kaptam egy 3ast.

Ez mi, és mit kezdjünk vele?