Telefonjukat nyomogató emberek mindenhol-Van-e olyan rajtam kívül, akit idegesít?

Én is szeretném védeni egy kicsit azokat, akik a telefonjukba bújnak.

Természetesen én is illetlenségnek tartom, ha társaságban többet törődik valaki a mobiljával, mint a társaival. Sőt, szerintem társaságban kikapcsolt nettel, zsebben kellene tartani a mobilunkat... Viszont csak magamból kiindulva elgondolkoztam valamin. Gyakran én is e telefonomba bújok, mert egyszerűen nem akarok az emberekről tudomást venni, nem akarok szemkontaktusba kerülni velük, mert mondjuk rossz kedvem van, fáradt vagyok, vagy csak nagyon korai órában megyek suliba és introvertált hangulatban vagyok. Ez nekem egyfajta menekülési tevékenység. Mit csinálok? Olvasok, logikai alkalmazássokkal frissítem az agyam, vagy beszélgetek a legjobb barátommal. Sosem böngészem a Facebookot. A Facebookot is csak a vicces oldalak miatt böngészem (Tibi atya, Best Vines, stb), nem érdekelnek az emberek.

Egy fiú, akik szintén szereti a mobilját bújni.

Azért érdekes megfigyelni azok válaszait, akik azt írták, hogy szeretik a telefonjaikat bújni.

Van náluk valami hasonlóság:

"Nem nagyon szeretek emberek között lenni, ideges vagyok ilyen helyzetekben."

"....egyszerűen nem akarok az emberekről tudomást venni, nem akarok szemkontaktusba kerülni velük..."

Engem viszont nem zavarnak, de az tény hogy kicsit vicces, amikor körülnéz az ember és majdnem mindenki azt tapizza. Hozzájuk nőtt ez már, a mindennapjaik részévé vált. Nem feltétlenül lenne rossz ez, de ha már a valódi kommunikáció rovására megy, és előidézi/fokozza a fentebb idézett sorokban található elidegenedést, akkor az egy sajnálatos dolog.

1# vagyok.

kerdezo, nem telorol hanem tabletrol es itthonrol irtam, irok.

a metron a telojat bujo emberek pedig nem mind voltak egyedul, voltak akik tarsasagban. Bar persze az o dolguk.

az viszont kifejezetten rohej amikor az etteremben/kavezoban ulnek egymassal szemben, ki se neznek a telo mogul, amikor meg megkapjak a sima mezei kavejukat/eteluket egybol elkezdik fotozni es posztolni az fb-re.

Amikor valaki azt említi, hogy az emberek sokat használják a számítógépet, telefont, akkor én általában meg szoktam említeni, hogy ezek a kütyük manapság rengeteg dologra jók. Sokaknak az első gondolata a Facebook, pedig nekem a számítógépezés része pl. a zenehallgatás, receptoldalak böngészése, a kreatív hobbijaimról szóló oldalak, olvasás, vásárlás, rajztáblával rajzolás... Ugyan ez a telefon is. Nekem csak kb. 3 hete van okostelefonom, de a PDF olvasó alkalmazást nagyon szeretem, Scrabble-özni is szoktunk a lakótársammal, mikor egyikünk valahova megy, aztán a GPS is hasznos nekem, stb.

Másrész anno gimiben napi 3-3,5 órát utaztam, akkor jó lett volna, ha tudtam volna tenni a dolgomat, mert azért órákon keresztül a napsütést bámulni heti öt nap nem a világ legszórakoztatóbb dolga. Mondjuk engem buszon és megállóban az olvasás miatt is megszóltak nem egyszer....

Én is tudok a telefonomon könyvet olvasni, de szerintem teljesen más az igazi könyv.

Nekem az ilyenekről - szégyen vagy nem - mindig az jut eszembe, hogy nem olvasna az illető, ha nem a kütyün lenne a könyv.

Utolsó, amíg nem volt ilyen kütyüm, addig is faltam a könyveket. Főleg gimis koromban. Heti minimum 1 kötet volt az adag :) Ha lett volna olvasóm, akkor szívesen olvastam volna rajta, mert nem kellett volna a napi tankönyvek és füzetek mellett egy 500 oldalas könyvnek is helyet szorítani a táskában.

Most idő hiányában csak vonatozás, vagy valakire várakozás közben van lehetőségem olvasni. Ilyen helyzetekben pedig igenis kényelmesebb egy 30 dekás, 1 cm vastag, kisalakú füzet méretű (tabletre gondolok) eszközt magammal hordani, mint egy majdnem 1 kilós, ki tudja mekkora, 5-7 cm vastag könyvet. Ráadásul a tableten elfér annyi könyv és újság, amennyit nem szégyellek letölteni :), míg a hátizsákom/táskám férőhelye meglehetősen véges.

Nyilván tudtam, hogy rögtön egy könyvmoly fog válaszolni. A TÖBBSÉG - akkor így mondom. Mint amikor gyerekkoromban (26 vagyok), gépen mindenki sakkozott, kártyázott, de élőben nem, mert de menő nyomogatni a gombokat.

Én akkor is a könyvet választom. A súlyát pont lekakilom.

Mellesleg sajnos annyira hanyagul használják az olvasójukat, komolyan mondom, simán ki lehet kapni a kezükből. Egy könyvet nem fognak tőled ellopni. És a papír illata... ahhoz semmi nem fogható.