Az emberek boldogabbak voltak amíg nem volt LED TV meg 30 milliós autó meg 200 ezres telefon?

Mindig is voltak luxus dolgok. Annó az aranyért több 100 ezer ember ment bányászni, sokuk hitelből, és soha nem tértek haza, vagy nyomorékként jöttek vissza.

Akinek azt hiszi, hogy a fenti tárgyak birtoklásával boldog lesz, az nagyon becsapja önmagát!

Nem tudom, hogy a boldogság miért függene ezektől.

Nekem nincs led tévém, nincs 200 ezres telefonom, és nincs 30 milliós autóm.

Viszont van családom, van aki szeret, és én is szeretem...

És boldog vagyok.

Mindenféle extra kütyü nélkül is.

Nem ezek tesznek valakit boldoggá, vagy boldogtalanná, sokkal inkább az, ha reálisan fel tudja mérni a saját lehetőségeit körülményeit, és nem irigy másokra, akik esetleg gazdagabbak, vagy többre vitték, mint ő.

Régen sem volt minden olyan csodálatos, csak a legtöbben a szépre emlékeznek. Az én nagymamám 2 napja múlt 80 éves, mindig is egy olyan típus volt, aki a jég hátán is megél, de ő mesélt párszor a csodálatos régi időkről, amikor neki pl. kiskamasz korában el kellett mennie egy gazdag családhoz cselédnek, mert az alkoholista apja elitta a pénzüket. Szegénykém örült volna, ha lett volna akkor mobiltelefon, mert akkor tudott volna beszélni az anyukájával, meg a testvéreivel. Akkor nem a montior előtt döglöttek, viszont mikor az imádott nővére az ország másik végébe házasodott, akkor nem volt olyan, hogy csak gyorsan írok neki egy emailt, vagy felhívom skype-on. Én azért örülök, hogy vannak technikai újdonságok.

Másrészt régen is mindig megvolt az adott kor divatja. Ha nem okostelefon, akkor amerikai farmer, színes tv, mindig más. Akinak volt pénze, annak minden kor jó volt, ezzel nem lehet mit csinálni.

szerintem aki hitelből nagyzol az buta, felelőtlen ember.

régen is voltak az embereknek vágyaik, de valahogy nem volt meg ez a -most azonnal vedd meg-szemlélet.

nekem még képcsöves tv-m sincs, és örülök ha 5 év múlva összejön a pénz egy jó állapotú használt autóra. mások a preferenciáim, nem az általam birtokolt tárgyak alapján helyezem el magam a társadalmi ranglétrán.

bármely korban lehetsz boldog ha nincsenek irreális elképzeléseid.

a nagyszüleim példáját követem, nekik sosem volt tartozásuk, hitelük. sokkal boldogabbak voltak azzal hogy apránként haladtak előre saját erőből, és így igazán büszkék tudtak lenni magukra amikor véghezvittek valamit. innen is látszik hogy a boldogság és az elégedettség nem a tárgyakban, hanem saját magunkban keresendő.

Sokan egyébként nem önmagáért vágynak ezekre a készülékekre, illetve pontosabban szólva: nem magára a készülékre vágynak, hanem arra, hogy a státusszimbólum nekik is meglegyen, mert ők úgy érzik, hogy a külsőségek alapján ítéli meg őket a társadalom. Sajnos részben igazuk van.

Amíg ezek a tárgyak nem voltak elérhetők, volt helyette más, ami ezeket helyettesítette, és szintén a rongyrázás eszközéül szolgált.