Én vagyok defektes, ha még azokkal sem tudok nagyon elbeszélgetni, akiket kedvelek?

Nem vagyok félénk, nem erről van szó, de 95%-ban csendben vagyok. Beszélni nem szeretek. Szófosásom talán egy évben egyszer van fél óráig, amikor valami olyan téma kerül elő, ami rendkívül érdekel (pl. szociálpszichológia), de nem lehet állandóan ilyenekről beszélni, az átlagos mondandóimat pedig 10 perc alatt lezavarom, utána csend van.

Szeretek a családommal, barátokkal lenni, de az esetek többségében csak csendes megfigyelő vagyok és élvezem is ezt, illetve élvezném, ha hagynák. Nekem igazából jó ez, csak mások érzik furán magukat mellettem. Amikor beülök valakivel egy koktélra és csendben vagyunk. Szeretek elmélkedni, figyelni befelé-kifelé, csak a legtöbben unalmasnak, csendes őrültnek gondolnak. Pedig nem, csak egy halál nyugodt, melankólikus ember vagyok.

Tényleg abnormális ez?

22/l