Milyen betegségem lehet? Nem merek boltba menni idegen emberekel beszélni. Stb

Szociális fóbia?

Nekem is hasonló tüneteim vannak és bár még nincs hivatalos diagnózisom, nagyon úgy tűnik, hogy ez az összefoglaló név illik a tüneteimre.

Ez egy nagyon hasznos blog, nekem sokat segített, két szociális fóbiás lány írja: onbizalomnelkul.blog.hu

Nézz bele, ha gondolod, hátha ismerős lesz néhány dolog. :)

Előző vagyok. Azért írtam, hogy nem tudom mi a megoldás, mert én próbáltam azt a suliban, munkahelyen, boltban vagy akárhol, hogy lesz ami lesz odaállok bárki elé, megcsinálok mindent, ami a feladatom mert "meg kell", és ez az élet rendje. Félreteszem a félelmet, a gyomorideget, az izzadást, a vörösödést.

De hiába csinálom évek óta ezt az erőltetést mindig csak azt várom, hogy érjek már haza, bújjak be a kuckómba és ne lássak senkit, ne kelljen megfelelni egyfolytában.

Bár nálam ennek van egy olyan oka is, hogy apám alkoholista. Egy igazi féreg tud lenni gyerekkorom óta nem gondoskodott rólam csak élősködött, anyámat idegileg és anyagilag is tönkretette. (pedig elváltak te zaklatott minket)

Szóval mivel én vagy szégyelltem magam az ismerősök előtt vagy ők sajnálkoztak, h szegénynek milyen apja van és soha nem éreztem úgy, hogy én vagyok valaki. És ami még fontosabb, hogy sikerült a bizalmamat is elvennie az emberek felől, úgy érzem ha a saját szülőm ki tudott használni, át tudott verni, magamra tudott hagyni, akkor majd pont egy idegen fog segíteni, megvigasztalni, megérteni a problémáimat? Mindenki felszínes, nem érdekel senkit a másik lelke, csak a pénztárcája, a végzettsége és a munkahelye. A legtöbb segítség amit manapság kapok az egy odavetett "oldd meg!"

Ismerős a helyzet. Csak nekem nem ennyire drasztikus. Nálam ezt a problémát ha társaságban vagyok, ahol nem ismerek mindenkit pár sör (vagy bármi más alkoholos ital) feloldja és utána nincs gond.

Vásárolni meg ilyesmi dolgokat én sem szeretek egyedül, mert különben azt érzem, mintha mindenki engem nézne (pedig tudom, hogy le se szarnak), így erről próbálok nem tudomást venni.

A hivatalos ügyeket meg úgy oldották meg a szüleim, hogy bedobtak a mélyvízbe. :D Egyetemről hazamentem és mondtam, hogy kb 2 hét és lejár a személyim. Erre ők azt felétek, hogy old meg, ha kell a kocsi elvihetem.

Csajom az még mindig nincs. Abban kéne még összeszednem magma. :(

Magyarán csak önbizalom kell. Ha szükséges akkor beszélgess magaddal közben (képzeletben). Egyszer én így csináltam meg az eu-s tajkártyám:

- Jó épületbe járok, de vajon melyik szoba?

- Oda! Oda van írva. Menj be.

- De túl sokan vannak. Nem egy! Inkább holnap.

- Bemész! Most bemész!

- Nem merek!

- De mersz!

- De nem! Félek! Egy nyuszi vagyok!

- Nem! Bemész, te puha p...!

- Jó de akkor melyik sorba! Csak ott álljak egymagam?

- Te hülye ott egy biztonsági őr! Mire van a szád? Kérdezd meg!

Most lehet, hogy hüleségnek hangzik, de nekem az ilyen önbeszélgetések segítettek.

u.i.: Nem nem vagyok őrült! Legalábbis azt hiszem.( Nem egy másik személyiséggel vitatkoztam.

Szuper! :D Már kezdtem azt hinni, hogy tényleg megőrültem :)

Bár a nők terén ez még mindig nem vált be :( Sajna a gyáva felem győz mindig :(

Kérdező! Valami javult vagy változott?

Kedves 7. és 8., már hárman vagyunk ilyenek! ^^

15/F