Miért van az, hogy bárhova megyek, kirakatban, tükörben magam nézem? Szeretem ha egy ruha jól feszül rajtam, és utcán is megnézem jól áll-e? Önimádó lennék?

Vannak nárcisztikus hajlamaid, és az önbizalmad sem épp kicsi, szereted a feltűnést, az tény...

De ahhoz hogy ne utáljon meg a környezeted, ahhoz emberileg is jónak kell lenned.

Ne csak magaddal törődj, hanem másokkal is és akk nem lesz baj.

(jó neked h meg vagy elégedve magaddal...)

én is ilyen vagyok, bár én a szépségemmel nem tudok betelni, nagyon jó alakom van, és szép arcom. Magas és vékony vagyok. De nem lehet mit tenni, ha valakit a szépséggel áldott meg a sors, most rejtsük véka alá? Aki meg csúnyának látja magát, az is egész nap azt nézi, és sokat gondol rá. Tudom nagyképűségnek hangzik, de most mit tegyünk?

Egyébként ennek biztos lelki oka van, ahogy irták feljebb. Már úgy értem hogy az ember magát kezdi el szeretni, ha ő hiányolt valami szeretetet gyerek korában.

Én is azzal kompenzálom ezt a nárcisztikus hajlamomat, hogy másokkal nagyon jó próbálok lenni, és figyelni másokra. És már nem csinálok problémát abból hogy nárcisztikus vagyok, mert tudom hogy ennek lelki oka van. Meg úgy vagyok vele, hogy nekem legalább ennyi adatott, hogy szép vagyok, akkor ennek örülni kell, másom nincsen. Aki meg lenéz ezért, az többnyire irigykedik.