Az emberek miért olyan savanyúak a tömegközlekedési eszközökön?

Nem szoktam "savanyú" lenni, de nem is állok le idegenekkel beszélgetni. Minek bámulnám őket? Vagy mit kellene nézni?

Olvasok, zenét hallgatok, el vagyok foglalva a gondolataimmal (ált. fejben már a következő feladaton agyalok, dolgozom)... Okostelefonom amúgy nincsen. :)

Nem értem, miért lenne bunkó az, aki nem bámul idegeneket, és nem akar idegenekkel beszélgetni!?

Nem lehet, hogy pl. az ember fáradt/tele van a feje a gondolataival/ éppen van más dolga is?

Én napközben a munkám miatt rohangálok össze-vissza (bíróság, ügyfél, iroda, hivatalok... között), és olyankor már azon jár a fejem, hogy mi még a napi teendő, mit mikor és hogyan tudok elintézni, odaérek-e időre, meg hasonlók.

Nem azért utazgatok, mert épp unatkozom, és társaságot keresek!

reggel álmos vagyok, délután fáradt. én is szeretem nézni az embereket, de nem feltűnően, mert én sem szeretem, ha megbámulnak. sajnos általában olyanok szólítanak meg, akiknek vagy nincs ki minden kereke, vagy öregek, és senki sem beszélget velük stb. tehát mélyenszántó, izgalmas beszélgetést nem fog biztosítani a bkv...

szerintem sokszor én is savanyúnak nézek ki, mert pl. azon jár az agyam, hogy ma sem találkoztam azzal a valakivel, akit pedig úgy szoktam lesni, hogy hátha tudok vele beszélgetni :) aztán ezen szomorkodom hazáig, hogy mennyire tetszik, és soha nem lesz az enyém. néha még hangosan sóhajtok is. azt hiheti egy külsős, hogy magam alatt vagyok (és ez néha igaz is)