Miért kell hülyére venni, lenyomni, csak azért mert én nem vagyok erőszakos? Segítség kell!

Táncolni járok. Az együttest egy család "irányítja" (terrorizálja), pedig nem ők a főnökök egyszerűen csak úgy hívják őket ahogyan. A család kicsi lánya kinevezte magát a lányok tánckarvezetőjének, ezzel még nem is lenne akkora baj, csak, hogy ha valaki picit is hibázik bunkó módon közli vele, ahelyett, hogy segítene. Másrészt meg nagyon féltékeny rám, mert jobb mozgásom van mint neki, és én saját erőmből értem el azt, hogy elől, szólót táncoljak, nem pedig apuci erőszakolta ki nekem. Tegnap volt egy előadásunk, ahol jobb szerepet kaptam mint ő és folyton lecseszett, beszólt, de nem lehet neki visszaszólni, mert kirugnak, vagy ha nem is akkor megkeserítik az életed. A párom véletlenül lesérült ezért leraktak a legrosszabbak közé mert csak ott volt szabad fiú. Barátnőm mesélte, hogy kárörvendően kérdezte, hogy na hol van?? (mert ő akarta közölni a hírt, hogy lekerültem). És ez sajnos nem először fordult elő és nem csak velem, mindenkivel. Minden fellépésre, próbára görcsösen, stresszesen megyek, hogy mit hagytam otthon vagy mit rontok el és ha ezeket megteszed akkor mindenki előtt lealáznak bunkó módon. De persze az nem baj ha a családból valaki elront valamit, azt elnézzük neki. Az együttes vezető pedig nem tud neki mit csinálni, mert a családapa "tartja el" az együtest. Ő szervezi a fellépéseket, ő hozza nekünk a pénzt. Nélküle nem lennénk... Szóval a tegnap este után elegem lett, nem akarom abbahagyni a táncot, de ezt nem tudom meddig bírom elviselni. Én utálok másokat lenyomni, meg féltékenykedni, azt szeretem ha a saját erőmből kerülök oda ahova. Mit tegyek? Nagyon le vagyok törve...