Most mit csinálhatnék? Már nagyon elegem van ebből!

Először is bocsi, hogyha rossz kategóriába írtam!

Szóval az a helyzet, hogy kisvárosban élünk a szüleimmel, a tesóm már külön él, nagyon ritkán jár haza, de rengeteg mindent véghez vitt és mindenki büszke rá. És jogosan. Több rokonom nincs itt.

Viszont elég híres család vagyunk, főleg ugye tesóm és anyukám. És bárhová megyek, nincs nyugtom.

Nem csinálok soha semmi rosszat, néha beugrok suli után, a boltba, ide-oda, amit nem feltétlenül mondok el a szüleimnek, ami szerintem tök oké, mert nem fogok beszámolni róla hogy bementem egy körömlakkért a rossmannba. Vagy vettem egy szendvicset a pékségben. És abszolút megbízható vagyok, bíznak is bennem a szüleim.

De szerintem nem normális, hogy tízből 2szer sem tudom úgy elintézni a dolgom, hogy ne halljam vissza. Kilépek a házból, már 5 perc alatt tudja mindenki, hogy mit csináltam, hol voltam, mikor voltam, milyen ruha volt rajtam. A szüleim munkatársai, ismerősei köpködnek rólam anyum munkahelyén, és valahogy mindig ferdül közben a történet.

És nem tudom őket elkerülni, vagy elbújni, mert nem ismerem a 90%ot, rám sem köszönnek meg semmi. Csak visszahallom, hogy itt láttak, ott látták.

Mégis mi a pokolért nem tudnak a saját dolgukkal foglalkozni? Mi közük hozzám?

Ugye a tesóm miatt meg mennek gratulálni anyumnak, meg dicsérik agyba főbe, ami nem baj, meg ha úgy mennének oda, hogy láttak engem, és eszükbe jutott, hogy milyen ügyes vagyok én is, annak még örülnék is. (szín ötös tanuló, osztályelső vagyok, versenyeket nyerek, sportolok, meg még sok dolgot, amit imádok csinálni és jó vagyok belőle)

De ez már köpködés. És rohadtul idegesítő. Tesóm sokkal idősebb, 3 diplomája van, tényleg nagyon sok mindent véghez vitt.

Én most kezdtem a gimit itt a városban, amit szintén imádok. És nem adnám semmiért, és az most nem is megoldás, hogy "költözz el"!

Szóval légyszi ezt ne írjátok! Egyetemre úgyis Pestre megyek, de a még sok (5 éves gimibe járok).

Ja és van egy 1 évvel idősebb fiú a gimiben, aki anyum munkatársának a fia, és ha már csak köszönök neki, azt is elmondja az anyjának, az meg közvetíti anyának. Már beszéltem vele, de kissé beteges agyilag a srác, és semmit sem ér ez.

Mit tehetnék? Fekete kapucni, maszk, napszemüveg lány létemre? Vagy van jobb ötlet? Olyan sok mindenki van (kb. 12.000 ember) hogy nem tudok mindenkit leállítani.

Nagyon köszönöm, hogyha elolvastad, nagyon hosszú lett, de ki kellett adnom magamból.