Hogy lehet olyan tudattal rendszeresen smalltalkolni sokakkal, hogy az emberek nagy része kétszínű?

Én szívesen beszélgetek a munkatársaimmal. Akikkel nem (max 1-2 van ilyen), azoknak szűkszavúan válaszolok és maximum munkával kapcsolatban kezdeményezek beszélgetést. Szerintem ez gyakran vetítés, az emberek nagy része szeret egymással beszélgetni, te pont nem, ezért azt hiszed, mások sem. Pedig de. Akkor is, ha néha megharagszunk valakire és kicsit kibeszéljük, hogy jajj a Lujza de hülye volt ebben a helyzetben, úgy felidegesített, stb, ez csak ventillálás, ennyi. Attól még nem utálom a Lujzát és holnapra el is felejtem, hogy nézeteltérésünk volt.

Úgy, hogy nem a lelkem nagy problémáiról beszélgetek velük, csak átlagos, mindennapi dolgokról. Meg a pletykákat is szeretem hallani. Nyilván tudom, hogy engem is sokan kibeszélnek, hát aztán. Ez az élet rendje, én önmagammal okés vagyok, innentől mások azt mondanak rólam amit akarnak.