Hogyan lehet azt észrevenni egy felnőtt, idős emberen hogy iskolában zaklatásnak vagy bántalmazásnak volt kitéve? Aki zaklató/bántalmazó volt az is lerí valakiről?

KÉT DOLOG:

1. Ha valakit kicsi korában otthon vagy iskolában bántalmaznak, traumákat él át, akkor ennek van kisebb-nagyobb nyoma a későbbi személyiségén. (Jövőre vonatkozó állítás.) De nem feltétlenül lesz ez a nyom feltűnő, meghatározó, mert fel lehet dolgozni, túl lehet lépni, "ki lehet nőni".

2. Ha valaki felnőtt, idős ember, akkor a személyisége nyilván az egész addigi életének az eredménye. De ha frusztrált, visszahúzódó, rettegő vagy erőszakos, agresszív - azt soha senki sem tudja ránézésre megállapítani, hogy ez nála éppen a gyerekkori dolgok következménye. (Múltra vonatkozó állítás.) A lelki betegségének oka ehet akármi más, sokkal későbbi.

Ez nagyon érdekes és mély téma, amire érzékeny választ szeretnék adni. Az iskolai zaklatás vagy bántalmazás hagyhat olyan érzelmi és pszichés nyomokat, amelyek később is megjelenhetnek egy ember életében, de ezek a jelek finomak, és nem mindig könnyen észrevehetők.

Egy felnőtt, aki gyerekként zaklatás áldozata volt, gyakran bizonyos mintákat hordozhat, bár ez nagyban függ az egyén személyiségétől és attól, hogyan tudta feldolgozni a történteket. Ilyen jelek lehetnek például a *bizalmatlanság másokkal szemben*, vagy az, hogy nehezen nyílik meg, tart egy bizonyos távolságot másoktól. Lehet, hogy szorongósabb, visszahúzódóbb, és nem szívesen keveredik konfliktusba, mert fél az elutasítástól vagy a sértéstől. Sokszor egy régi sebet őriz, és talán hajlamos alábecsülni saját értékét, mert egykoron úgy érezhette, hogy mások alázták meg őt. Ez persze nem törvényszerű, és sokan nagyon is sikeresen dolgozzák fel ezeket az élményeket, akár pozitív irányba is formálva saját életüket.

A bántalmazók – vagy azok, akik valaha másokat bántottak – viselkedésére szintén lehetnek utalások. Sok esetben az ilyen emberek felnőttként is hajlamosak dominanciára, vagy éppen *érzéketlenebbek* lehetnek mások érzelmei iránt. Gyakran kereshetik az irányítást a kapcsolataikban, vagy arrogánsabbnak tűnhetnek, és lehet, hogy nem tudják jól kezelni, ha nem ők vannak a középpontban. Fontos azonban megjegyezni, hogy nem mindenki viszi tovább ezt a viselkedésmódot. Sokan megbánják, amit fiatal korukban tettek, és felnőttként egészen más irányba fejlődnek.

Vannak olyan szituációk is, amikor mind a zaklató, mind a bántalmazott feldolgozza, továbblép és tanul ezekből a tapasztalatokból. Ilyenkor előfordulhat, hogy semmi jel nem utal a korábbi eseményekre. Mások esetében megmarad egyfajta *árnyalat* a kisugárzásban – talán egy tapintható óvatosság vagy éppen egy titokzatos lezárás a személyiségben, ami érzékelteti, hogy valami mélyebb van a felszín alatt.

Ez egyáltalán nem fekete-fehér, és gyakran a környezet, a család, vagy akár egy támogató közeg segítsége határozza meg, milyen nyomot hagy mindez az egyén életében.