Miért hiszik azt az emberek, hogy az iskolai lelki-testi bántalmazást úgyis kiheveri az ember felnőtt korára?

Gimiben annyira bántottak, hogy öngyilkossági kisérletem volt(megpróbáltam kiugrani az ablakból, de visszarántottak).

Ezen kívül én voltam az osztály butája és az osztály bohóca.

Jellemformáló volt.

Simán kihevertem, mondjuk azon mindig jót mosolygok, hogy hol vannak ők meg, hogy hol vagyok én.

Az iskolai zaklatás elég súlyos pszichés sérüléseket tud okozni: önbizalom csökkenés, önértékelési zavarok, az önkép és személyiség megrongálódása, kapcsolati problémák, izoláció, agresszió, stb. Az effajta gyermekkori bántalmazás életrongáló lehet. Emellett szerintem egy elég gyakori és komoly közegészségügyi probléma.

Éppen ezért .... jó lenne, ha egy nap arról értesülnénk, hogy te és néhány hasonló tapasztalattal rendelkező fiatal kiharcolta volna, hogy minden iskolában szigorú zéró tolerancia szabályok létezzenek az effajta degenerált bántalmazás ellen. Olyan dolgokra gondolok mint

1. Egységes iskolai szabályzat a bullying ellen.

2. Következetes és azonnali fellépés a bullying panaszokra.

3. Pszichológiai tanácsadás a bullying áldozatai számára.

4. A gyermekek felvilágosítása arról, hogy milyen következményekkel jár a bullying.

5. A tanúk és a bullying-gel szemben fellépők bátorítása, támogatása.

6. A szülők felvilágosítása és bevonása a bullying felszámolásába.

7. Tolerancia-növelő programok (pl. minden évben egyszer "felemás zokni nap" vagy "öltözz, ahogy tényleg jól esik nap" az iskolában).

8. A "makacs zaklatók" kényszer pszichológiai kezelése és/vagy kicsapása az iskolából, illetve a szülők felelősségre vonása amely esetekben ez indokolt.

Sok szerencsét!

Az a baj, hogy az emberek nem tudják kezelni a lelki problémákat.

És itt nem csak magukról a sérült emberekről beszélek. Hanem úgy összességében a társadalom lelki problémákhoz való hozzáállásáról. Sokszor nehéz megtalálni azt, hogy mikor ki az, akinek "pofon" és ki az akinek "ölelés" kell. Van aki szeret az együttérzésben dagonyázni, mások meg csak szeretnék ha egyszer meg lennének hallgatva.

És ugye az emberek többsége nem is tud semmire tanácsot adni. Nem szereti a másik problémáit hallgatni. Nálunk apám volt piás, mindenki tudta milyen terrorban élünk, mégis volt egy "saját családja oldják meg ők" hozzáállás mindenki részéről.

Amúgy azt is észrevettem, hogy az emberek nem csak a lelki segítségben ekkora analfabéták.

Én tipikusan az az ember vagyok, aki szereti érteni a dolgokat, mi miért van, mi miért történik. A szakmám is megköveteli, hogy értsem a dolgok működését, ok-okozati összefüggéseit. Ehhez képest az esetek 99% semmilyen választ nem kapok olyanoktól akik elvileg azért vannak, hogy megoldják a problémáimat.

Legyen szó torzító szemüvegről, kattogó kerékpár hajtókarról, szoftveres hibákról vagy orvosi vizsgálatokról. Pedig mindegyik kézzel fogható, kikövetkeztethető, érthető hiba. Mégis csak pislognak azok, akiknek elvileg vágnia kellene a témát.

Vagy az itteni kérdésekből is látszik. Sokan olyan alap dolgokat nem tudnak kezelni, mint Google, Maps, stb.