Bántalmazó gyerekből bántalmazott felnőtt válik?

Bántalmazott gyerek voltam.

Apámat nem mondanám alkoholistának, de jellemző volt, hogy minden pénteken ivott, mert hétvégéje szabad volt. Ilyenkor mindig úgy teltek a napjaim, hogy azon kattogott anyámmal az agyunk, hogy vajon hogyan fog hazajönni. Nem lesz berúgva vagy igen. Utóbbinál, ha megtörténik akkor jó kedvű lesz vagy agresszív. Gyermekként sok minden miatt megvert. Akadt olyan dolog, hogy csak kitalált valamit vagy azért kaptam, mert én maradtam utoljára az óvodában és azt hittem nem jönnek értem és elsírtam magam. Ezért nadrágszíjjal kaptam, hogy miért hisztizek, ha valami megvan beszélve és betartja. Anyám autóbalesetet szenvedett, melynek következménye pánikbetegség lett, mely nyugtató használat mellett még az utcára is alig tudott kimenni hosszú évekig. Én jártam bevásárolni, s emellett nézhettem, ahogy őt is bántalmazza apám. Aztán egyszer elaludtam majd úgy ébredtem, hogy pofoz, majd anyámat letérdeltette, és elkezdte verni azzal a szöveggel, hogy így kell nevelni felnőtteket. Ezek után pedig szinte szétvert mindent, s az ajtóból is kiverte az üveget. Albérletben laktunk, s megijedtünk, hogy kidobnak, de ez elmaradt. Ekkor megijedt apám, s letette a piát. Ekkor szembesültem azzal, hogy nem alkoholista, s nem az alkoholtól volt agresszív, hanem ő maga volt ilyen.

Én megfogadtam ilyen nem leszek. Hosszú évek után anyám talpra állt, kidobta, majd lett élettársa. Előtte is már kiálltam magamért, s ekkor már nem mert fizikailag bántalmazni az apám. Inkább félt tőlem. Ráadásul úgy, hogy közben soha nem emeltem rá kezet, s nem is mentem neki.

Anyám élettársa könnyebb esett volt, de megvolt és megvan ugyanúgy az alkoholhoz való kapcsolata. Közös hitelnek köszönhetően nem tudja kidobni, s akadt olyan eset, hogy hazajöttem majd nekem jött. Megverni nem vertem meg csak leszorítottam a földre, hogy ne tudjon megütni. Egyedülállóként, gyermeket nem akaróként pedig elég nehéz kapcsolatot összehozni.

Felnőttként nem lettem agresszív. Munkatársaim szeretnek, s jókat nevetünk. Sokan keresik a társaságom. Igaz a magánéletemet nem vállalom teljes egészében az előítéletek miatt.

Sokat idegeskedek, s stresszelek azon, hogy a keresetemből nem tudok megállni egyedül a lábamon. Éltem külön, de mindkét lakótárssal befürdöttem. Egyik meglopott, másik drogfüggő és alkoholista lett. Végül a hazaköltözés volt a biztonságosabb. De folyton rágom magam azon, hogy miért kaptam ezt a sorsot. Emiatt nem csak érzelmileg, hanem fizikailag is rosszul szoktam lenni. Próbálok pihenni, vitaminokat szedni és ellazulni, amely nagyon nehezen megy. Bízom abban, hogy nem depresszió és öngyilkosság lesz végül a sorsom vagy olyan pszichés állapot, amely folyamatos gyógyszerezést vagy kórházi megfigyelést eredményez.

37/F

"Egyébként egy normál gyerek nem születik bántalmazónak, csak az 1%-nyi pszichopata."

Akkor mégis hogy lesz valakiből bántalmazó?

"Úgy, hogy őt bántalmazzák. Elég egyszerű"

Elég egyszerű, valóban: a gondolkodásod. Tehát minden bantalmazo azért bantalmazo, mert őt bántalmazták. Nem érzed ebben a hibát? Hiszen az előbb azt írtad, "Egyébként egy normál gyerek nem születik bántalmazónak..."

1. Te pontosan tudod, hogy én nem írtam azt, hogy "minden". Szándékosan ferdítesz, és ez agresszió.

2. Semmilyen hibát nem érzek, a gyerekbántalmazás évszázadokig megy vissza, a gyereket, aki felnőve bántalmazó lesz, a saját szülője bántalmazta, és így tovább visszafelé. Napjainkban kezd el megtörni ez a láncolat.

Ne állj neki újra belémkötni, mert az életemet nem pocsékolom rád, csak azért, hogy te szórakoztathasd magad!

A gyerekbántalmazás évezredek óta létezik...a bántalmazott gyerekek(ha túlélik)akkor bizony kíméletlen bántalmazók lesznek...

...amúgy minden gyerek, akár ovis, akár alsós, simán megveri, kínozza a gyengébbet...ezek a bántalmazók nem lesznek filantrópok felnőtt korukra. A sorkatonaság alapja, hogy a fiatal(már bántalmazó)kíméletlen legyen az "ellenséggel"...

sajnos.