Volt egy kérdés az oldalon egy szellemileg visszamaradott gyerekről. Mi a teendő ilyenkor?

Szigszalaggal leragasztani a fogyatékos nyomorult száját, ha már az anyja nem csinál semmit.

Az lenne az alap, hogy elnézést kérnek a szülők, nem az, hogy nekik áll fejjebb. Nyilván mindenkinek joga van ott lenni, de ha a gyerek viselkedése zavar másokat, nem jogos, hogy másnak kelljen távoznia miatta. Ha elnézést kérnek, úgy elnézőbb az ember is. Nem kell a felesleges feszkó.

Attól mert beteg, fogyatékos még nevelni kellene, sőt még több foglalkozást, magyarázást igényelne.

Nálunk van a családban beteg gyerek, de a szüleinek van annyi esze, hogy nem viszi ilyen helyekre. Sajnos az emberek többsége önző, azt hiszi, hogy csak ő van a világon meg a gyereke. És ez sajnos igaz az egészséges gyermeket nevelő szülőkre is. Én már attól is idegbajt kapok, ha kettesben el szeretnénk menni vacsorázni a párommal és a drága szülők magukkal rángatják a hároméves gyereket az étterembe, aki egész idő alatt az asztalok között rohangál ordítva.

Az a baj ha fellépsz, akkor a beteg gyerekét fogja az ilyen rohadék "szülő" pajzsként maga előtt tartani, mintha vele lenne bajod és őt támadnánd. Pedig pont az ilyen anyukákat kéne nagyon durván felképelni. Mert az a helyzet az ilyen másból már nem értene. Normális ember tekintettel lenne másokra, elég baj a sérült gyerek de akkor nem viszi tömegbe, meg szórakozni vágyó emberek közé, hanem megoldja másképp. De ez a proli tempó hogy egy egész közeget zavar és még neki áll feljebb, ez korunk pestise lett. Pontosan ezért, mert a többség meghunyászkodik (vagy még abba áll bele aki tesz valamit ellene), és egy teljes közösség szenved egyetlen hülye miatt. És jelzem még mindig nem a sérült gyerekre gondolok mielőtt valami hasonló mint ezek a "szülők" megjelenne és belém állna :D Itt a szülőt kellene irtózatosan megalázni, vagy jól megverni. És hát az erőszak nem jó, de az a gond hogy az ilyennel nem tudsz érdemben, logikusan, érvekkel vitatkozni. De az empátiájára sem hatni, mivel nem létező. Szóval mi marad, az erőszak vagy a meghunyászkodás. Szerintem egyre többen eljutunk oda, hogy az erőszak irányába tolódunk. És azt hiszem jól is van ez így.