Mi lehet a baj velem, ha egy-két kivételt leszamítva mindig csak akkor tudok lépéseket tenni emberek felé, ha ők kezdeményeznek, S nem merem én megkérdezni a másik nőt, néha férfit?

Nem lustaságból, hanem nem merem őket keresni, mindig minden esetben megvárom, hogy a másik ember hívjon el, vagy jöjjön oda énhozzam. Nem érzem értékesnek magam, nem gondolom, hogy velem akarnának barátkozni. Pedig van rá példa ilyenkor is, hogy csak jönnek. Mi a betegségem? Szenvedek, mert akarnám a kapcsolódást, de képes vagyok ígéretesnek induló barátságokat veszni hagyni, juszt se keresem meg, de nem direkt. Rettegek az elutasítastól N 40. ( Gyerek és tini koromban voltak barátaim, férjem óta van ez, neki nem voltak, nincsenek)