Hogyan tanulhatnék meg kezdeményezni (vagy legalább normálisan reagálni a másik kezdeményezésére)?

Optimális, szokványos esetben egy abszolút hidegvérű, magabiztos, analitikus alkat vagyok, gyorsan, határozottan és észérvekre támaszkodva hozok döntést. De amikor korombeliekkel kerülök össze, akkor olyan vagyok, mint akit elvágtak. Mint akit kicseréltek. A komfortérzetem nullára csökken, és egyszerűen lövésem se lesz, mihez kezdjek a másikkal, mondjak-e valamit, felvessem-e ezt vagy azt a dolgot, vagy inkább maradjak csendben, és ne lépjek - általában az utolsó opció győz.

Tegnap is szóba elegyedett velem a buszon egy lány, mert tetszett neki a dzsekim és megkérdezte, megnézheti-e jobban, és hogy honnan vettem. Válaszolgattam, közben meg beötlött, hogy láttam már korábban ezen a járaton pár hete, AC / DC-s pólóban, és hogy ha ezt megemlíteném, és megkérdezném, miket hallgat még, akkor lehetne a zenéről egy beszélgetés, ameddig leszállunk. Aztán inkább behúztam a kéziféket, és magamban tartottam az ötletet. A maradék távon csak szótlanul álltam a helyemen.

Azaz nem csak, hogy a legelső nyitást nem tudom meglépni, hanem még valakinek nyitására se bírok nyitni.

Kis kiegészítés:

Szociális és érzelmi téren csőd vagyok, és mindig az is voltam, az érzelmi intelligenciám 40-es. A klinikai szintet egyelőre úgy néz ki, épp nem éri el, de van bennem aspergerre hajlam / vannak aspergeres tüneteim.