Nem birok beszelgetni csetelgetni meg nem tud mások baja érdekelni, ha nagy bajom van. Mit tegyek?

Vannak hatalmas problémák az eletemben vagy lakhatási gondok vagy akarmik amiket hanyatt homlok kell intéznem.

Ilyenek közepette neha (vagy pont mindig rosszkor)talalnak meg ismerősök vagy akik fel akarnak szedni(normal esetben ismerkedem is csak ilyenkor félre vannak rakva),meg ugy mindenki szinte egyszerre talál meg akkor amikor nekem a legrosszabbkor van.

Es mennek ezek a rohadt sértődések ha lerázom udvariasan vagy akárhogy is, vagy nem fogják fel hanem még ejszaka is csam rámír vagy másnap is keres, vagy kiröhögések pl legutobb apám szólt be mikor szakitás után voltam es azt hittem bele is halok es megyek a dunának is, erre beszól hogy engem nem érdekel a háza élete semmi csak saját magam hallottam ahogy a feleségének gúnyol vagy járat le így mikor baromira nem tudott érdekelni a gyümölcsfájuk vagy mi.

Kilépek a beszelgetesekbol leráok mindenkit erre megjelenik még ujabb akinek megint ilyenkor jutok az eszébe.

És már sík ideg vagyok. Hogy azt se tudom hol alszok holnap de ezek nyomatják nekem a laza dumáikat hogy ő epp mit csinál küföldön, vagy vett egy uj kocsit mikor találkozunk már, vagy olyan jó volt velem beszélni most megy készülődni, mindenkit kiiktatok erre megjelenik masik ujabb.

Néha már kidobnám a telefont az ablakon is.

De aztan még ott vannak a kolkegák is hogy egész nap hallgatom a tyuksz.ros apro cseprő gondjaikat vagy vicceiket!! Es marhára beragasztanám mindenki száját annyira nem birom elviselni akkora bajaim problémáim vannak hogy nem tudok átlépni felettük hogy ezek mellett en viccelodjek meg mosolyogjak meg hallgassam mások csip csup sz.rjait.

Hogy létezzek így emberek közt?