Meg vagyok győződve arról, hogy a világban senkiben sem bízhat meg az ember 100%-ig. Még a saját szerelmében, legjobb barátjában, családjában sem. Ugyanis nem tudjuk mi történik, ami miatt ellenünk fordulhatnak. Mivel cáfolnád ezt meg?

Ez a te fejedben létezik.

Én sose gondoltam ilyet. Akikben bízok, azokat jól ismerem, és nem feltételezem róluk, sőt tudom, hogy nem fognak ellenem fordulni, ahogy én se ellenük.

A legjobb barátom, aki a lelki társam is egyben, a legmegbízhatóbb ember a világon!

A család más téma, bennük nem bízom.

A bizalom kiszolgáltatottá tesz, és ezért ijesztő, de azzal ártasz magadnak a legtöbbet, ha hagyod hogy a másoktól való félelem irányítsa az életedet.

Néha megbántanak, néha te bántasz meg másokat, néha rossz emberekben bízol meg, de ez az emberi kapcsolatok velejárója.

Nem akarom megcáfolni. Nincs értelme. Te szorongásban, félelemben akarod élni az életed. Hogy tudnék én erre érvekkel hatni? A bizalom nem érv kérdése.

Mindenesetre ha én így gondolnám, egyszerűbbnek tartanám kiköltözni a pusztába. Minek emberi kapcsolat, ha egyszer nem lehet bízni bennük, állandó veszélyt jelentenek?