Az emberek miért utálják ha vendég megy hozzájuk?

Nálunk kicsi a lakás, 2 emberre rendeztük be. Ha jön valaki, akkor már puffokon meg hokedlin kell ülni valakinek :D előszobában nem lehet elférni, egy óra mire mindenki egyesével le-felveszi a cipőt, kabátot… összességében zsúfolt az egész.

Az meg, ha valaki váratlanul állít be, és elvárja hogy dobjam el amit épp csinálok, rettenetesen bosszant.

Oké, de ezt te érzed, te utálod, más meg nem.

Miért beszélsz a kérdésedben más, számodra ismeretlen emberek nevében?

Én nem utálom, de váratlan vendégek nem járnak, nem egy tuskó a családom vagy a baráti köröm. Kiszolgálni nem szoktam senkit, tudják hol a hűtő, mindenki otthon érezheti magát. Az esemény jellegétől függően annyival szoktam készülni, hogy pl ha barátok jönnek, akkor veszek alkoholt, nasit. (Meg ők is hoznak.) Ha csak szüleim felugranak, akkor kapnak ami van, ha csak csapvíz akkor azt, anyukám szokott kávézni, ennyi.

Nálam általában rend van, de fel szoktam porszívózni max meg ilyesmi, szerintem mindenki leszarja amúgy a pókhálókat vagy egyebeket a másik otthonában, nyilván max arra figyelek, hogy ne legyen retkes a wc, ne legyenek kiömlött ragacsos foltok itt-ott stb, de normális esetben ezeket magad miatt is megcsinálod, nem a vendég miatt.

Nekiállnak kritizálni. Lesik ahogy mosogatok, beleszólnak, vagy szerinte jezusmaria hogy feher kenyer van nálunk meg stb.(ez pl egyik bnőm meglátva a konyhában a kenyeret: "fuj te fehérkenyeret eszel"?

Nincs 1 ember akinek én szamitanék. Lakást lesnek csak de olyan szemmel hogy találhassanak vmit beleállni, keresik a hibapontokat, folt van e a tükrön, kényelmes e nekik minden, aztán olyan sztorim is van, mivel en nem tartok üdítőket- ezt tudja a párom, hogy erre egyik haverja azzal kezdett szivatni engem mikor nála voltunk, hogy neki van üdítője nala kánaán van, végre ihatok csapvizen kivul mást is mert ő megtud ilyenekkel kínálni is.

Szóval egy az egyben kibeszéltek a hátam mögött.

Én ezert ilyenek miatt

Szóval en voltam a kiröhögnivalo szánalom sz.r csak mert nem tartok üditőt otthon..

A nem tudom hamyadik ilyenek miatt hogy az emberek ilyenek nekem elegem volt a vendégekbol.

Ma mar a pasik is max az utca végén várhatnak ha találkozunk, fel nem jöhet egyikse.

Én alapjában véve nem utálom. A páromat, az apámat és a barátokat szívesen látom, de a hívatlanságot én se szeretem. Még az apámnál is elvárom, hogy beszéljük meg, mikor jön. Kivételek vannak, pl. ha beteg vagyok és segítségre van szükségem, természetesen jöhetnek soron kívül.

De se a szomszédot, se ismerősöket nem engedek be hívatlanul. Nem szeretem, ha a lakásomnak átjáróház-jellege van. Bulikat se rendeznék itthon.

Engem is feszélyez, ha épp nincs nagy rend itthon meg nincs frissen takarítva. De ezt is elengedtem, a hozzám közelállók előtt vállalom, hogy tökéletlen a lakásom, nem vagyok túl jó háziasszony. Ettől még mindig felmosok frissen, ha épp vendéget várok. Természetesen máskor is, de nem vagyok az a lakást folyton sikáló valaki.

Régebben valóban az volt, pláne falun, hogy átjáróház volt a lakás, bárki beállíthatott és sokszor valóban azt vizslatták, elég tiszta-e a lakás és ha nem voltak elégedettek, a háta mögött lejáratták az embert. A régivágású háziasszonyok emiatt folyton sikáltak, reggeltől-estig a háztartással törődtek, mert féltek a megítéléstől. Nem mertek nemet mondani, ha épp nem akartak senkit fogadni. Manapság szerencsére nincs már ez és valóban én döntöm el, kit mikor fogadok. Kötözködő, hibát kereső embereket meg nem szeretek meghívni.

16.: Ha valaki ezt nálam megcsinálná, el is küldeném. Megmondanám, hogy egyrészt nem vagyok tökéletes, másrészt az, hogy milyen kenyeret eszem, az rám tartozik. Ha kritizálni és kötekedni jöttek, akkor ne is jöjjenek.

Önmagában nem rossz a vendégség, de a vendégnek is ismernie illene néhány illemszabályt. Pl. azt, hogy nem kritizáljuk a vendéglátót. Ennél már csak az nagyobb illetlenség, sőt, jellemtelenség, ha a háta mögött leszólod, milyen piszkos, stb., de a szemébe vigyorogsz.

Mert nem vendégszeretők, és nem békeszeretők. Csak szavakban.

De tettekben már nem bírnak azok lenni.

Nem hisznek Istenben, csak szavakban. Távol van a szívük Istentől.