Mit tegyek, ha most beszélgettem egy jó barátnőmmel, aki elmesélt magáról olyan dolgokat egy közös ismerősünkről, amelyek rengeteg érzést keltettek bennem?

Mindezeken kívül pedig még azt is hozzáteszem ehhez a témához, hogy az, amit te vagy mások is tán vonzalomnak azonosítanak részemről az illető iránt sokkal inkább lelkiismeret-furdallás, hogy tudatos szánt szándékossággal, még ha tiszta szándékból is, az ártatlanság vélelme céljából közel akartam kerülni hozzá lelkileg, mert nem hittem a szóbeszédnek, hogy milyen egy romlott alak, és kíváncsi voltam magam is, és amikor rájöttem, hogy tényleg az, akkor ijedten elszaladtam, magára hagyva a részéről is félreértett közeledésem után, amit nem is magyaráztam meg neki azóta sem, de nem is tudom, hogy hogy tudnám megmondani neki, hogy hé, tudsz róla, hogy mindenki után téged?

Mondjuk szerintem tudja, és szerintem a szörnyű reakciói mindenre tán csak túlreagálásai a ráosztott szerepére, a tipikus holdfényudvar hatás, hogy ha vkiről mindenki azt mondja, hogy rossz ember, pláne gyerekkorában, akkor rossz emberré is válik, úgyis viselkedik.

Mindemellett én nem hiszek a rossz emberi létben, én minden lélek tisztaságában hiszek, abban, hogy mindenki tiszta lélekkel született, amelyet az élet mocska tán bemocskolt, de ez bármikor megtisztítható szeretettel, figyelemmel.

Onnantól kezdve pedig, hogy ebbe nemiség is vegyül, az félrevisz mindent, hiszen pl. házas ember lévén erkölcsi kihívásai vannak, és rengeteg félreértéshez vezet, mint pl. az én történetem is vele, amikor elkottyintotta egyszer, hogy belémesett, én meg faképnél hagytam, amiben látom a felelősségemet annyiban, hogy én egészen tudatosan közeledtem hozzá, de nem azért, hogy lefeküdjek vele, hanem azért, hogy megtudjam, hogy tényleg olyan romlott ember, mint ahogy mindenki mondja róla.

Az pedig, hogy a barátnőm elmesélte, hogy egy időben ők is nagyon közeli kapcsolatban voltak, sőt..., engem azért lepett meg nagyon, mert én is nagyon közel voltam az illetőhöz lelkileg egy időben, ám mi soha egy ujjal sem értünk egymáshoz még akkor sem, hogy a szexről is beszélgettünk.

Erre a barátnőm amúgy azt mondta, hogy irigyel engem, hogy ilyen tudatos ember vagyok és ennyivel egészségesebb nemileg, mint ő, aki azért vonzódott ehhez a köztudottan romlott erkölcsű és konkrétan gonosz emberhez, mert érezte, hogy bánthatja őt, ami az ő, a barátnőm sérültségének bizonyítéka, és az valamilyen szinten tényleg a bántása is lett, hogy még csak túl sok élvezetet sem nyújtott neki ezek szerint az az aktus, csak szégyent és haragot okozott benne is, gondolom.

De tisztában vagyok azzal, hogy különböző emberekről úgy beszélni, hogy nem minden a szexről szól vagy nem csak a szexről szól némi értelmi és érzelmi intelligenciát is igényel, ami nem feltétlenül van meg minden gyakori kérdések felhasználóban, de sajnos még az átlag emberben sem...

Én is szeretek viccelődni, de ez most elég komoly lelki témám éppen, feldolgozás alatt... A barátnőmmel azóta sem beszélgettünk egyáltalán, pláne nem erről az emberről, pedig szerintem lenne még mit...

De az is igaz, hogy amíg én sem értem, hogy én hányadán állok ezzel a történettel, addig talán jobb is, ha nem is beszélgetünk róla...

Szia 11,13,15,17,18-as, privát üzenetekre nem válaszolok, úgyhogy itt fogok:

Hogy miért tartom romlott alaknak az illetőt?

Mert barátságtalan, negatív ember, aki mindent és mindenkit lefikáz, lealáz, miközben saját magát tökéletes fényben állítja be, a barátnőm ezt letudta annyival, hogy nárcisztikus alkat, talán tényleg van benne valami, amiből én egy idő után már viccet is csináltam magamban, hogy bárki szóba került, számoltam a másodperceket, hogy mennyi idő telik el egy másik ember említése és az első negatív jellemzője rámondása között, amire én egy idő után már viccet csináltam belőle, hogy cinikusan mindig megkérdeztem tőle, hogy ó, nahát, de bezzeg te, te tökéletes vagy, ugye? Amire ő nem viccből, hanem halálosan komolyan válaszolt, hogy igen, mert ő ilyen meg olyan tökéletes.

Olyan szélsőséges vallási és politikai világnézete van, amelyről tudhatta, amikor elkezdett azok szószólója lenni egy annak teljesen ellentétes közösségében, hogy az a közösség a nézetei miatt elutasítja, megveti őt.

Az erkölcsi és etikai romlottságáról meg írtam már, hogy mindenki mondta, hogy fűvel-fával mindenkivel összefekszik azóta is, hogy nős, amiről bizonyára a felesége is tud, számomra ez elítélendő.

Azt képzeljétek el, hogy még soha senkiről nem hallottam őt jót szólni. Rohad szét belülről. Szerencsétlen romlott alak, én viszont nem Teréz anya vagyok, hogy megmentsem, pláne, ha közben azt éreztem, hogy nőnek lát engem, és tán nem is azzal volt bajom, hanem azzal, hogy veszélyesnek éreztem.

Mintha erről is beszéltünk volna a barátnőmmel érintőlegesen, hogy őt pont az vonzotta benne, hogy érezte, hogy bánthatja (a barátnőmnek is megvannak a maga lelki problémái, ha olyan emberhez vonzódik, akiről érzi, hogy bánthatja, én viszont elmenekültem előle, ugye), én viszont talán pont ezért menekültem el előle, mert konkrétan veszélyben éreztem a testi és lelki biztonságomat.

Az már csak mellékes, hogy közös ismerőseink szerint lop, csal és hazudik, az ilyen szóbeszédeknek sosem hittem, ám amióta olyan közel kerültem hozzá az igazat megvallva tényleg el tudom képzelni.

Nekem nagyon erős az erkölcsi és etikai mércém, és az, nekem már az, hogy az egyértelmű volt számomra, hogy mi nem feküdtünk le egymással az csak és kizárólag nekem köszönhető, mivel nekem semmi ilyesféle szándékom nem volt, viszont amiért az evidens volt számomra, hogy arra megyünk, az is világossá vált számomra, hogy ha velem le akar feküdni, akkor tán tényleg igaz, hogy fűvel-fával, és a barátnőm legutóbbi vallomása ráadásul bizonyíték is arra, hogy tényleg megcsalta a feleségét, ráadásul egy monogám vallás vallásos embereként a monogám vallás szószólója és példaképeként számomra minden, csak nem vonzó.

Az, hogy a barátnőm lefeküdt vele egyrészt csalódás a barátnőmben, hogy képes ilyen emberhez vonzódni, másrészt öröm, hogy újabb bizonyíték az ember romlott erkölcsére, az meg, hogy ráadásul csak tíz percig bírta, az alatt egy nő még be sem indul, haha, pornón nevelkedett emberek, komolyan, ha egy nő tudja, hogy tíz perc az egész, arra az időre még levetkőzni sem érdemes...

Amíg Magyarországon éltem a gyorstüzelők országában, akkor megtanultam, hogy előbb a férfi elmegy, ahogy akar, aztán tőlem ki is pihenheti magát, de utána dugjunk már egy isteneset, most komolyan. Amióta nem Magyarországon élek és olyan idősebb pasikkal fekszem max. össze, akik nem pornón kapták meg a szexuális nevelésüket nincs szükségem férfi lecsapoló előjátékra. Haha.

Amúgy neked sincs még túl sok hús-vér nővel személyesen ingyen, ugye?

A szexnek nem csak akkor lehet vége, amikor a férfi elment, a pornó világával ellentétben.

És akkor még a magvesztés nélküli férfiorgazmusról még nem is beszéltem...

Nem is kicsit nagyképű...

Nárcisztikus...

Romlott erkölcsű.