Mit tegyek, ha most beszélgettem egy jó barátnőmmel, aki elmesélt magáról olyan dolgokat egy közös ismerősünkről, amelyek rengeteg érzést keltettek bennem?

Remélem, én azért felismerem majd azért később is, hogy kikről írtam... :D

Tehát egy kb. volt szomszédom, jó barátnőmmel, akinek gyakran vigyáztam a gyerekeire, és ő még fizetett is érte, ha hagytam, de sosem szerettem pénzt elfogadni tőle, hiszen szeretem őket és a gyerekeit is, persze, de ő tehát nagyon rendes, szóba került vhogy most egy, a közös óhazánkból származó régi közös ismerősünk, aki nős, és többek között vagy talán a legmeglepőbb része az volt a beszélgetésünkre, hogy elmesélte, hogy neki viszonya volt ezzel a régi közös ismerősünkkel, sőt, vmilyen szinten talán még hatott is rá az ember, hogy elhagyja Magyarországot, tehát ők akkor tényleg nagyon jóban voltak egykor...

És ez ráadásul egy olyan ember, akivel nekem is volt dolgom, még ha nem is feküdtem le vele, de nagyon majdnem, bár nekem semmi ilyesmi szándékom nem volt vele soha, soha nem vonzott, sőt, viszont szándékosan közel akartam kerülni hozzá, hogy megismerjem, mert iszonyatosan sok közös ismerősünk utálja az illetőt, és számomra is mindig antipatikus volt, de kíváncsi voltam, hogy miért utálja mindenki annyira, és én az ártatlanság vélelme alatt gondoltam, hogy kiderítem inkább én magam, hogy milyen ember ő, amikor együtt dolgoztunk, mert olyan sokan olyan sok rosszat meséltek nekem róla, hogy utána akartam járni, aztán ebből az lett, hogy tényleg nagyon közel kerültünk egymáshoz lelkileg, mármint intimitásilag, testileg semmi, ám ő persze félreértette a közeledésem és úgy éreztem, hogy engem is trófeának akar, akkor meg hátat fordítottam neki, mintegy elmenekültem előle, de persze közvetlen kollégaként nehéz volt lekaparni, de megmondtam neki, hogy nem szeretnék többet együtt ebédelni vele, sőt, semmit együtt kettesben, mert nem tartom helyesnek.

Nem értette és választ követelt a miértre a barátságunk címén, de nem igazán magyaráztam meg neki, hogy csak kíváncsi voltam, hogy tényleg olyan romlott ember vagy-e, mint amilyennek tartanak, és most már tudom, hogy igen, de így is követelte, hogy mondjam meg neki, hogy mi nincs rendben vele, talán mondtam neki annyit, hogy nem tartom helyesnek sem a kettesben bárminket, miután ő nős, én meg egyedülálló ellenkező nemű vagyok, meg azt is nehezen toleráltam eddig, hogy bárkiről szó van közöttük, ő lehúzza, hogy ilyen rossz meg xaralak, bezzeg ő a Jani, a legjobb mindenben, ami amúgy egy ponton már nevetséges volt számomra, annyira, hogy azzal szórakoztattam magam, amikor vele voltam, hogy a közös találkozásaink kezdetétől hány percnek kell eltelnie ahhoz, hogy lealázzon vkit vagy belerúgjon vkibe, most mondta ez a barátnőm róla, hogy egyértelmű, hogy nárcisztikus személyiség, amit simán el is tudok képzelni, mindenesetre az én történetemhez még az is hozzátartozik ehhez, hogy pár héttel, hónappal, tán évvel, sőt, esetleg évekkel mindezek után volt egy elszólása ennek a kollégámnak, nem emlékszem sajnos pontosan, hogy mi, csak arra, hogy az jött le nekem belőle, hogy ő konkrétan belém is zúgott akkor, én meg az ujjam köré csavartam őt, aztán eldobtam, mint egy csábító szirén, amivel nem kicsit lepett akkor meg engem, de nem nagyon sajnálom, mert tényleg egy erkölcstelen, romlott és gonosz ember.

Erre ma kérdezem ezt a barátnőmet, hogy ismeri-e, hát mi az hogy: neki meg is volt, de mit mesélt, hogy nem is ő választotta, hanem ő kb. az áldozata lett, sodródott az árral.

Erre én majdnem elhánytam magam komolyan most, és a kezemmel tisztogató mozdulatokat végeztem magamon, hogy annyira nem is akarom elképzelni, és a barátnőm is mondta, hogy nincs is mit elképzelni, mert sem romantika nem volt, sem intimitás, semmi, mire kérdeztem tőle, hogy akkor mi? Csak egészségügyi b*szás...? Erre azt mondta, á, még az sem, tíz perc sem volt, se puszi, se csók, szinte érintés sem...

Minél inkább nem akarja mesélni bakker, eskü most annál jobban érdekel!!!

Tehát először is meglepetések tömkelege, bár az vhol garancia, hogy nem felejtetem el...

Aztán undor, mert undorodom attól az embertől testi és lelki szinten is, és az, hogy a barátnőm testi kapcsolatba került vele olyan szinten megdöbbentő számomra vmiért, és nem is értem, hogy miért!

Egyfelől csalódtam a barátnőmben most emiatt, másfelől viszont felnézek rá, hogy eljutott vele idáig, hiszen így legalább egy tanúm most van is arra, amit olyan sok közös ismerősünk mondott erről az emberről, hogy fűvel-fával mindenkivel lefeküdt régen is, és hiába nősült meg, azóta is, hiszen a barátnőm mai meséje szerint is akkor már bőven házas volt...

Mit mesélt még most a barátnőm?

Hogy ő akkor ott lakott az egyetem kollégiumában, ahol aztán amúgy én is és ott történt a légyott, és az is meglepett, hogy azt mesélte, hogy ők is nagyon jóban voltak évekig, de ezek szerint tök más indítékból, mint én ezzel az illetővel, mert ezek szerint míg én mindig is undorodtam tőle minden szinten, kb. 12 éves korom óta ismerem az illetőt, aki pár évvel idősebb, így nyári táborban az ifjúsági vezetőm is volt, de tényleg már az is meglep, hogy valaki őszintén tud vonzódni az illetőhöz, bár azt elismerem, hogy karizmatikus ember, és azt most a barátnőm is mondta magáról, ő tudta, hogy nem jó ember, de ő az ilyenekhez vonzódik, akik nem elég korrektek, nem elég egyértelműek, és netán még bánthatják is, hiszen ennek a barátnőmnek asszem skizofrén volt az apukája, aki már meghalt pár éve, azóta rövid a haja a barátnőmnek, sőt, egy ideje konkrétan kopasz is, saját választásából, ráadásul egy konzervatív ország legkonzervatívabb városában, ahol csodálkozik, hogy mindenki rákos betegnek gondolja.