Kínos csajjal sétálnom, miért lehet?

Elhataroztam, hogy megpróbálok 25 év után (25 vagyok ) hozzászólni nőkhöz. Egy hölgynek írtam is mert közös ismerős bemutatott egymásnak csaj megadta a számát, nem nagyon foglalkoztam vele mert mondom, hogy olyan nincs, hogy bárkinek is szimpatikus lennék. Írt a lány, hogy tök jó volt beszélgetni, meg jól érezte magát ( komolyan nem értem miért, egy személyiség nélküli ember vagyok aki csak azt várja, hogy este legyen és aludhasson ) , természetesen jól esett, de úgy voltam vele, hogy csodák nincsenek itt vagy az van, hogy az ismerősnek mesél rólam majd, hogy milyen szánalmas vagyok, vagy csak az interneten olvasható "barát zónába" tesz, ami pedig fura mert sosem volt barátom sem. Így pedig bármennyire is kecsegtető, nem foglalkoztam vele csak visszaírtam, kliséket. Három hónapra rá meg valami lett velem és elkezdett bennem olyan dolog feljönni, hogy mi lenne ha talalkozni hívnám, és akkor ott ragadt meg a dolog, hogy én meg egy lány sétáljon, valahogy nem látom magam ilyen szituációban, és így hagytam az egészet.

Ezen gondolkodok már egy ideje, hogy ez miért lehet? Más embereknél gondolom fel sem merül ilyen.

Van erre valami magyarázat?