Ha valakinek meghal valakije, miért nem tudja kiírni, hogy mi is történt? Kitesznek egy fekete fotót, vagy gyertyát. Aztán boldog, boldogtalan írkálja, hogy részvétem, közbe valaki azért megkérdezi, h mi is történt, de arra csesznek válaszolni

Nem mai gyerek vagyok már!

Az én koromban kevesen is netezünk.

Viszont, aki gyászol az nem kifele gyászol!

Amennyiben kitesz valami jelzést, értem a jelzést csak egy fekete nyavajával. Az nem érez igazi veszteséget, fel van készülve arra, hogy fel fogják keresni, hogy mégis mi a dörgés.

Aki igazán gyászol, az magába fordul, nem beszél a dolgokról. Pláne nem a 100-több ezer ismerősnek.

Sokmindent láttam már, a halál után, temetésen sír, rí, hogy mindenki lássa ő mennyire szenved.

Majd elkezdi vitatni, keresni a hagyatékot.....

Addig szeressünk, tegyünk meg mindent amíg élünk, utána már úgyis mindegy...

"Amennyiben kitesz valami jelzést, értem a jelzést csak egy fekete nyavajával."

A "fekete nyavalya" a gyászjelentés egy modern formája. Az ilyenkor "megszokott", az elhunyt ismerősei irányába tett tájékoztatás (mert ez nem csak az ő gyásza, hanem az elhunyt több ismerőséé is, így erről tájékoztatni "illik" a közérdeműt). Régen táviratban illetve a nyomtatott újságok gyászrovataiban (illetve nekrológokban) tették közzé. Rövid, tömör, informatív, lényegre törő.

"Aki igazán gyászol, az magába fordul, nem beszél a dolgokról. Pláne nem a 100-több ezer ismerősnek."

Éppen ezért nem is illik olyannal zargatni a gyászolót, ami 1. nem tartozik ránk 2. a gyászolóban esetleg csak lelki sebeket okoz.

Pláne nem egy "közösséginek" hazudott portálon. Régen volt az a mondás, hogy "nem telefontéma", hisz az "elg is hallja" vagy ahogy József Attila is írja:

"Számon tarthatják, mit telefonoztam

s mikor, miért, kinek.

Aktákba irják, miről álmodoztam

s azt is, ki érti meg.

És nem sejthetem, mikor lesz elég ok

előkotorni azt a kartotékot,

mely jogom sérti meg."

"a halál után, temetésen sír, rí, hogy mindenki lássa ő mennyire szenved."

Igen, ez a gyász része. Van aki ezt a fájdalmat magába tudja fojtani - aminek aztán vagy van mellékhatása vagy nincs - van akiből meg pont a temetésen - a tömeg hatására - tör ki. Ilyen az emberi psziché.

Ha valaki nem annyira közeli rokon/ barát/ ismerős, hogy tudja mi történt, azt miért érdekli? Mi ez a perverz érdeklődés a részletek iránt? A tény az, hogy elhunyt. Min változtat ha tudod a részleteket?

A tényt meg azért teszik ki, hogy aki akar, el tudjon tőle búcsúzni lélekben.

Ha kiteszek egy hírt, hogy X és Y házasságot kötött, akkor tegyek ki egy videót is a nászéjszakájukról is?

Az orszagba szinte csak c-k es Zs-k vannak. Mindenki tudja ,hogy ok hogyan kezelik apjukat stb..

Olvasson tortenelmet.