Jobbra fordult az életetek középsuli után?

Határozottan!

Egyetemista ugyan nem lettem, de elszegődtem egy két éves OKJ képzésre, egy másik városba. Nagyon jó érzés volt tiszta lappal indulni egy új közösségben 🙂 Kicsit úgy tekintettem rá, mint egy utó-gimire. Végre találtam barátokat és lehetőségem nyílt bepótolni azokat a szociális élményeket, amiket a tényleges gimiben nem annyira. Életem egyik legboldogabb és legmeghatározób időszaka volt az a két év 😊

Aztán ahogy vége lett a képzésnek és az osztály is szétszéledt, szép lassan megszűnt ez az eufória. Mindenki bekerült a munka világába, és én is csak két-három közelebbi baráttal tartottam onnan a kapcsolatot.

Nem akarom az egész élettörtétemet részletezni, a lényeg az, hogy ahogy teltek az évek és váltogattam a munkahelyeimet, néha pedig újra iskolapadba ültem egy újabb OKJ kedvéért... nos, a barátok és az új ismerősök úgy jöttek-mentek az én életemben.

Vannak, akik azonnal lemorzsolódtak, miután már nem kötött össze minket a napi szintű találkozás, és vannak, akikkel mindmáig tartom a kapcsolatot. Vannak, akikkel egy ideig jóban voltunk, de aztán összekülönböztünk valamin és tönkrement a viszonyunk, és vannak, akikkel csak szép csendben elhalt, mert nem gondoztuk.

De minden tönkrement barátságra és haverságra jutott legalább két másik új.

Ma már tudom, hogy bár a gimi nagyon erősen meg tudja határozni a későbbi személyiségünket, idővel mégis eljelentéktelenedik a hatása. Akármennyire is a világ közepének érződött még tiniként, mára már inkább csak egy apró kis állomásnak tűnik a sok közül, amik utána jöttek, ahogy egyik közösségből, munkahelyről és iskolából vándoroltam át a másikba.

Nem kell félvállról venni, hanem nyilván a lehetőségeidhez mérten igyekezned kell abból is kihozni a legtöbbet, de ha esetleg nem sikerül, hát akkor istenem 😀 Bőven lesz még alkalmad pótolni rengeteg mindent, ami ott nem úgy alakult 🙂 Csak lehetőleg tanulj a hibáidból, és a szerzett tapasztalatokat építsd be a személyiségedbe!

30 éves vagyok.

4-es vagyok.

Elhiszem, mert anno én se tudtam. Nehéz is elképzelni ezt, ha egyszer még nincs viszonyítási alapja az embernek.

De hidd el, hogy így lesz, csak nyitottnak kell maradni a gimi után, és keresni az újabb és újabb lehetőségeket a szocializálódásra, barátkozásra 😀

B*sszus, de magamra ismertem most a kérdésedben :(

Én mondjuk még "csak" most, lassan 24 évesen (5 éves gimi, meg évvesztes vagyok), végzem el az alapszakot, de hihetetlenül sokat változtam én magam is, meg az életem is az elmúlt években.

Az egyetemen végre olyan emberek vettek körbe, akik szerettek tanulni és (pár kivételtől eltekintve) azért voltak ott, mert amúgy céljaik voltak, érdekelte őket, amit tanultunk. Az érettebb, felnőttesebb gondolkodásról nem is beszélve. A csoport-, és szaktársak nagyja, ha bulizott is, azt mértékkel tette, és az érdeklődési köreink végre egyeztek is. Szóval végre nem az volt a téma, hogy ki hogyan "csúszott szét", kivel volt együtt.

Szóval már eleve ezek miatt is nyitottabb, közvetlenebb lettem, illetve az egyetem dinamikája miatt megtanultam a small talk-ot, és (magamhoz képest) tök lazán oda mertem menni idegenekhez beszélgetni. Sőt, így is szereztem onnan barátokat. Azt majd az idő eldönti, mennyire lesz tartós, most mindenesetre komolyan barátokként tekintek rájuk.

Sőt, olyan visszajelzést is kaptam, hogy megközelíthetőbb lettem, kellemesebb lett a kisugárzásom és többet is mosolygok.

Illetve, a lelkiismeretesebb vonalam vittem tovább, aktív voltam az órákon, mindig mindent a legjobb tudásom szerint válaszoltam meg, adtam le, ez pedig kifizetődő volt. Ugyanis felfigyelt rám az egyik professzor, aki végül beajánlott ösztöndíjakra, amivel szó szerint megváltoztatott szinte mindent. Élményeket, tapasztalatokat szereztem, olyan dolgokat "gyűjtöttem be", amitől a CV-m és én magam is több lettem.

Szóval teljesen átérzem a helyzeted, ahogy azt is, hogy szkeptikusan állsz ahhoz, hogy ez változni tudna a jövőben. Pedig tényleg van rá esély. És hidd el, az egyetem merőben más világ, mint a középsuli, mint a gimi. Nemcsak a felépítése miatt, hanem az ott tanuló hallgatók és oktató tanárok, professzorok hozzáállása miatt is. Egyszerűen annyi ember közé "eresztenek be", hogy biztosan találsz majd valakit, akivel, ha esetlen barátság nem is, de minimum szorosabb szaktársi kapcsolat kialakul majd. Ne aggódj ezen:) (bár megértem, mert anno én is sokat rugóztam ilyesmiken)

Nekem is jobb lett.

Fősulin a koliban sikerült szocializàlódni, külsőt, kiàllàst növeszteni.