Az emberek miért akarnak megfelelni a társadalomnak, ami egyébként magasról tesz rájuk?

"A családalapítást siettetni abszolút káros, hiába néz ki kívülről minden szépen, ha válás a vége, nem túl irigylésre méltó élethelyzet."

Utána meg vergődhet egyedül akár élete végéig egy méltatlan helyzetben, ez az ára a megfelelési kényszernek és az elhamarkodott döntéseknek. Semmi sem olyan veszélyes mint önmagaddal szembemenni a társadalom javára.

Én azt érzem, hogy a társadalom valóban magasról tesz ránk, mint egyénekre, de amint olyasmit cselekszünk, mondunk, ami az említett elvárásoknak megy ellen, vagy, ami nem felel meg a társadalom által remélteknek, rögtön jön érte a savazás, jönnek a megjegyzések, odaszúrkálások. Rosszabb esetben meg akár a kiközösítés is.

Közben meg a közösségi médiában is látottak is csak rontanak a helyzeten, ahova meg a kiragadott remek pillanatok kerülnek ki, amik sokszor nem fedik (kellően) a valóságot.

Kezdjük ott, hogy rengeteg a rosszul működő család. Nem alapvető( bár annak kellene lennie) hogy a szülők gondolnak a gyerekük jövőjére, sem kiskorában sem később. Sokan vagy saját rossz anyagi helyzetükre hivatkozva, elkérik a fiatal felnőtt fizetését a háztartásba, vagy csupán nem az az alapvetésük, nem éppen tudatos szülők ahhoz, hogy így támogassák a gyereket, hogy otthon gyűjt. Ha kapcsolatban van, menjen is el, ( valóban kényelmetlen szülő+párkapcsolat egy fedél alatt) és akkor már közös terhek, gyors munkába állás, jön a baba, (sokan megszívták ezt a babaváró hitelt is.)

Amúgy van igazság abban amit írsz Kérdező, tényleg annyi féle boldog élet létezik, és nem ez az egyetlen út. Valahogy ez már kiskorban elkezdődik, nem beszélve arról, hogy ez az életmód: a családi minta úgy általában, hogy családot kell alapítani, és itt ebben az országban elég nehéz anyagilag mindent jól kivitelezni. A másik meg hogy a vélt vagy valós biztonság megteremtése az ember alapvető szükséglete, és ezekkel az anyagi javakkal, mint saját ingatlan, autó, jobban bebiztosítva érzi az átlag magát.