Mi az oka annak, hogy Magyarországon egyre több a "bolond" ember az utcákon?

Kicsit OFF: ÉN magam is szoktam beszélni/motyogni magamban, ha valamin nagyon el vagyok gondolkodva, nagyon elmélyülök egy képzeletbeli beszélgetésben, vagy éppen a napi feladataimon agyalok. De nem is kell stresszes dolognak lenni, van, hogy valami vicceset "mesélek" éppen és akkor is motyogok, néha mosolygok is.

Eleve azt látom, a legtöbb emberen látszik, ha éppen el van gondolkodva valamin, vagy éppen valami viccesen jár az agya.

Amúgy ez a motyogás, magamban beszélés akkor jön elő, amikor nem nagyon van kivel beszélnem (azaz elég sokszor).

Régen valahogy mindig volt társaságom. Suli, középsuli, egyetem, szobatársak, lakótársak. Ha más nem, felhívtam anyámat és órákig tudtunk beszélni. Munkatársakkal is sokat beszélgettünk, kiadtuk a feszültséget, duzzogtunk, meghallgattuk egymást.

Manapság pedig nincs kihez szólnom.

Munkában megtanultam, hogy legjobb meg sem szólalni, mert csak támadási felület vagyok. A privát jellegű kérdéseket igyekszem általános válasszal letudni. Anyámmal nem beszélünk, apám nincsen, testvéremmel sem igazán tartjuk a kapcsolatot. Párkapcsolatom mondhatni soha nem volt, vagy 10+ év volt utoljára komolyabb, azóta maximum kisebb nagyobb sikertelen ismerkedések.

Azt vettem észre, hogy akkor szűnt meg ez a motyogás, amikor volt kivel ismerkednem, vagy volt aktív baráti társaságom. Akikkel tudtunk beszélgetni, megkérdezték milyen napom volt, tudtam mit mesélni. Volt kommunikáció.

Most ilyen nincs. Valahogy nem is nagyon vagyok vevő az emberekre magam sem, dolgozom, hazamegyek, élem a kis életem, jövök-megyek.

Soha senki nem kérdezi meg, hogy vagyok, hogy telt a napom, hogy érzem magam, mit csinálok ekkor vagy akkor. Szóval marad a "motyogás" és a saját gondolataimmal való "beszélgetés".

És nem, nem vagyok sem bolond, sem szellemileg lezüllött. Sokkal inkább nevezném magamat egyfajta társadalmi hajótöröttnek aki egyedül van egy lakatlan szigeten, miközben fizikailag mégis emberek között mozog. Szerintem elég sokan vagyunk így.

5#

A Lipótmező sajnos ennek csak egy kis része.Társadalmi elidegenedés,stressz,meg minden sz..r,amin keresztülmennek sokan,ezt válthatja ki hétköznapi emberekből is.