Mindig, folyamatosan, kivétel nélkül félreértelmezem a férfiak viselkedését és csalódom. Ezen a gondolkodásmódon szeretnék változtatni, na de hogyan?

Írok néhány példát:

1. Gyakornokként volt egy férfi kollégám, aki számomra elég egyértelmű jeleket adott (megérintett, kereste a társaságom, figyelmes volt, pozitív megjegyzést tett az öltözékemre), hogy tetszem neki, majd kiderült, hogy 4 éve párkapcsolatban van. A gyakornoki időm végét követően néhány hónappal megkérte a barátnője kezét. Értsd: Amíg én azon álmodoztam, hogy lehet akar tőlem valamit, addig ő nagyban tervezgette a lánykérést…

2. Volt egy évfolyamtársam egyetemen, akivel csak látásból ismertük egymást, aztán valahogy a semmiből egyre többször kezdtem el látni, amikor mindig jól megnéztük egymást, mindaddig, míg “ignorálni” nem kezdett. Enyhe túlzás, de nem nézett annyit, ez történt. Értsd: Amíg én azt hittem, hogy bejövök neki és már be is akartam jelölni, addigra elmúlt a varázs. Már, ha volt egyáltalán varázs…

3. Volt egy kollégám, akit annyira nem ismertem. Egy beszélgetés során mélyen a szemembe nézett és közben mosolygott is. Ezek után természetesen azt hittem, hogy biztosan tetszem neki, de utána konkrétan rám se nagyon nézett többet. Ja, de egyszer még hosszabban megnézett, de utána semmi.

4. Volt egy másik férfi, akivel akkor találkoztam először. A beszélgetés során folyamatosan engem nézett, mosolygott, érdeklődő volt. Utána kérdezgetett még kicsit személyesebb kérdéseket is. Mint utólag kiderült, természetesen ő is házas.

5. Volt egy férfi, akivel szintén akkor találkoztam először. Ugyan ő nem nézett folyamatosan, de elég gyakran az irányomba nézett, tartotta a szemkontaktust, amikor ránéztem, közel állt hozzám stb. Azt gondoltam, hogy legalább szimpatikus vagyok neki, de ez meg sose derült ki.

Ezeket csak azért írtam le, mert ott tartok jelenleg, hogy képtelen vagyok reálisan megítélni, hogy mikor kedves és udvarias valaki velem és mikor akar esetleg kicsit többet. Higgyétek el, nem vagyok egy magamnak való típus, nem ijesztek el senkit (úgy gondolom), de folyamatosan ilyen helyzetekben találom magam, hogy félreértem a másik viselkedését. Nem tudom, hogy ha ezek nem ún. “jelek”, akkor mik számítanak azoknak? Teljesen reménytelennek látom már a helyzetemet.