Kimaradt a tini szerelem az életemből, sose kezdeményezett egy fiú se nálam. Mi lehetett ennek az oka?

"igen a mesében így van...a valóságban nem"

De, a valóságban is így van.

A baj az, hogy ha direkt csajozni akarok, akkor valami alapján meg kell kívánnom a "célpontot", hogy kezdeményezzek. Ha a külseje nem dekoratív, akkor az a belső lesz. Ha viszont az illető még félénk is, akkor a belső tulajdonságaiból sem kapok semmit. És így lesz az illető láthatatlan.

Ha pedig valakinek nincs önbizalma, akkor általában a külsejét és a belső tulajdonságait is elrejti. Mindegy, hogy szép vagy csúnya, nem veszi észre senki.

A sokat emlegetett lány barátom pontosan ilyen volt. A külsejét tekintve az a tipikus csaj, aki egyszerre szép és csúnya, attól függ, mit csinál magával. Ami történt, hogy huszonéves korára a kisfiús hajviselet helyett lett neki félhosszú, szőke haja. A pulcsi-farmert felváltotta a csinosabb felső és a hosszú szoknya. Felkerült némi smink, pár ékszer, ilyesmi.

De lényeg nyilván nem (csak) ez. Az egész jelensége megváltozott a csajnak. Gimiben egy esetlenül topogó, földet néző, csendes kis szürkeség volt, míg huszonévsen egy ringó csípőjű, csípős nyelvű, intellektuális díva, akire még az apósom is megjegyezte, hogy milyen szexuális kisugárzása van.

Pedig nem lett szebb.

Szerintem a "csúnya lányok" 99,9%-ra igaz, hogy az átlagosan szexi lánytól csak néhány döntés és hozzáállás választja el őket. Én egész életemben talán mindössze 3-4 igazán csúnya lányt láttam, az összes többi minde csak rosszul volt csomagolva, marketingelve.

Nekem is kimaradt. Egyrészt (ezt más is írta már), gátlásos voltam. Másrészt komolyabb voltam jóval a korosztályomnál. És harmadrészt, (középiskolás éveimben) nem voltam igazán szép. Rá pár évre virultam ki (ruhák, smink, és talán még szépültem is), akkor megjött az önbizalmam is.

Amúgy az elmaradt tini szerelmeket nem bántam egyáltalán így utólag sem.

Azért,mert nagyon csinos vagy (voltál) és a kisugárzásod is olyan, hogy megijednek(tek) a szépségedtől!

Biztos vékony vagy és bomba alakod van.👍

Utánam sem igazán álltak a sorba, pedig többen is megjegyezték, hogy egyébként csinos vagyok. (fiúk/lányok) Ha valakivel alakult is valami, általában hülyítve lettem, és összetörték a szívem 99%ban.

A lány barátnőm, aki úgymond egyszerűbb, nem érdekli a nőies megjelenés stb, minden ujjára jut egy pasi és visszasírják az exei.

Bár engem nem zavar már, mert azóta lett egy párom, (sokadik eset után az első,aki nem hülyít) és boldogak vagyunk.

Azt gondolom, hogyha naiv vagy, vagy visszahúzódó, akkor kevésbé futnak utánad, mintha kicsit pimasz lennél.

Kedves lányok! Többen írtátok, hogy "elüldöztem a srácokat". Ezt kifejtenétek bővebben, hogy hogyan történt? Konkrét esetek is jöhetnek.

Férfiként kérdezem és nekem abból a szempontból lenne hasznos, hogy engem meg állandóan visszatasítottak/visszautasítanak a lányok. A történetetek segíthetne, hogy azonosítsam azokat a "visszautasításokat" amik inkább "elüldözések" lettek volna és így feljődjek.

Nekem is teljesen kimaradt a tini szerelem az életemből. Amit a kifejtésben is írt a Kérdező ("Néhány dolog: szorgalmas, jó tanuló voltam, nem voltam az osztály legnagyobb szájú tagja, rendes voltam mindenkivel."), rám is teljes mértékben igaz volt, illetve az is, amit többen is írtak előttem: gátlásos voltam.

Pluszban ehhez hozzájött, hogy én is komolyabb voltam az osztálytársaimnál, nem érdekeltek a gimis tipik' dolgok, mint a drogok és pia, a bulizás, pasizás, szóval még csak a közös téma sem volt meg az osztály nagyjával. Sosem voltam nagyszájú, sosem öltöztem vagy viselkedtem kirívóan, hanem mindig elvesztem a dekoratívabb lányok közt.

Nem is öltöztem annyira szépen, mint a többi lány. Sokan Zara, meg hasonló túlárazott boltokban vásároltak rendszeresen, hajat vasaltak, amikkel nem bántani akarom őket, de nagyon eltértem tőlük a göndör és nem festett/színezett hajammal, a helyenként akár még gyermekdedként is felcímkézhető ruháimmal. Viszont nekem az is túlzás volt, hogy gimi közepétől többen majdnem konkrétan blézerben jártak suliba.

Néha engem is bánt, hogy így alakult, de igyekszem nem ostorozni magam érte túlzottan; attól úgysem lesz jobb, úgysem tudom megváltoztatni a múltat:/