Kivett a barátom egy szobát hétvégére egy panzióba, sokáig leszünk ott szerintem. Szüleimnek mit adjak be, hogy miért vagyok el sokáig?

Gondolom, nem akarnak még unokát a szüleid. Minden szülő, aki szereti a gyerekét, félti is, de ennyiből még nem mondanám azt, hogy a te szüleid túlkontrollálók-e tényleg vagy jogos az aggodalmuk. Az én szüleim túlkontrollálók voltak, az anyai nagyszüleim meg még náluk is erősebben csinálták, a szüleim még lightosabbak voltak, de így is megnehezítették az életemet, mert utánam nyúltak, ahogy csak tudtak. Anyai nagyanyám olyat is csinált, hogy anyám munkahelyére bement a főnökhöz, aminek következtében anyámat alacsonyabb beosztásba tették át kevesebb fizetésért. Én például sokáig nem is mondtam el, hogy hol van az aktuális munkahelyem.

Ha a te szüleid túlkontrollálók, akkor tegyél azért, hogy mielőbb el tudj költözni, ha kell, a kapcsolatot is szakítsd meg velük (anyámnak ezt kellett volna a szüleivel). Ha ez csak normál féltés, a leválás nehéz időszaka, akkor most csak kamuzz valamit, állj a lábadra, közben pedig próbáld az értésükre adni, hogy már felnőttél, beszélj velük, húzd meg a határaidat, és ahhoz ragaszkodj, de legyél megértő is velük, nekik nagyon gyorsan elrepültek ezek az évek azóta, hogy megszülettél.

Te ismered őket, te tudod, hogy esetedben melyik helyzet áll fenn.

Nagykorú szobafogságban?

Hogy pasiztál be, ha nem mehetsz sehova?

Vagy te ferdítesz, vagy a szüleid ultragázosak.

Azt hittem te valami 14-16 éves kis fruska vagy.

Ugye tudod, hogy nagykorúság betöltése esetén már nem korlátozhatnak? Ilyen elképesztő sztorit már rég hallottam. Ezekszerint a nagykorú lányuknak nem engednék meg, hogy a fiújával prütyköljön hétvégén? Bazz! Álj már a sarkadra, vidd haza bemutatni a legényt, hátha megnyugszanak.