A szülők miért ilyen képmutatóak?
Félreértés ne essék, én nagyon is szeretem őket, de ezt a tulajdonságukat nagyon ki nem állhatom. Tehát elmesélik hogy nekik milyen fain gyerekkoruk volt, milyen szabadok voltak, hogy nem lennének ilyen jó emlékeik ha nem engedtek volna meg nekik mindent, bla bla bla. Aztán meg kb feleannyi mindent se engednek meg mint ami nekik szabad volt, arra hivatkozva hogy most más világban élünk...nekik persze hogy más, hiszen felnőttek...na de mind1. Aztán meg más szülőkkel arról pampognak hogy milyen elkúrt ez a generáció, nincsenek olyan élményeik mint nekik amilyen volt.
Úgy érzem, hogy ők kitombolták magukat annak idején és most meg mindent megtíltanak amit ők megtettek.
Köszönöm annak aki elolvasta, és kérlek hagyjatok itt egy véleményt a témáról
válasza:
válasza:Nézd, amikor a mi generációnk fiatal volt akkor teljesen más volt a világ, az emberek és a lehetőségek.
Ma nagyon nem jó,ahogy a világ alakul és az lehet az "ősök" véleménye és tettei azért olyanok,amilyenek...Féltés is van,ha nem is mondják ki !
Persze vannak konzervatív,maradi emberek is, de ez régen is megvolt !
válasza:Én nem ilyen vagyok.
Szóval most általánosságban nyavalyogsz, vagy csak a szüleiddel nem vagy képes rendezni a konfliktust, esetleg valamiért rájuk mutogatsz felnőttként is?
válasza:"akkor nem volt ilyen gyakori az emberrablás"
. Kíváncsi lennék, mennyivel nőtt azóta...
válasza:Kérdező, teljesen megértelek, pedig én is szülő vagyok!
Egyszer-kétszer mondtam a 10 éves fiamnak, hogy ha akar, egyedül csatangolhatna, meg játszótéren lehetne nélkülem is. És ő nem akar. Fél? Nem tudom. Sose neveltük félelemre.
Én ennyi idősen egyedül átbuszoztam a városon, különórára menve meg haza. Télen természetesen sötétben. Tudtam vigyázni magamra a közlekedésben, ismertem a buszjáratokat, ismertem az utcákat. Volt, hogy előbb jött egy másik busz, türelmetlenségemben és kíváncsiságomban felszálltam arra, az egy idő után másfelé ment, ott leszálltam és más úton mentem haza. Szüleimnek el se mondtam. Pedig amúgy félős kisfiú voltam, pl. a kutyáktól mindig féltem, ha póráz nélkül jöttek szembe vagy rám ugattak a kerítés mögül.
Középiskolás koromtól mindenfelé biciklizgettem, város széli, semmi járta környékeken. Sok érdekes helyre elvetődtem. Ott is egyetlen félelmem csak az volt, nehogy kutyák támadjanak meg.
A szüleim engem sokkal szabadabban fogtak és én még annál is több szabadságot akartam.
Én meg biztatnám a fiamat, hogy nem muszáj mindig ott lennünk vele, de pont ő igényli ezt.
A csoda érti ezt!
válasza: válasza:#4:
A bűnözés igenis megnőtt, nem kicsit, nem beszélve a sok idegbeteg félőrültről az utcán, aki akkor is neked megy, ha rá mersz nézni.
válasza:1: "akkor nem volt ilyen gyakori az emberrablás"
Kérlek, írj néhány példát a közelmúltban történt "gyakori" emberrablásokra. Én ui. egyről sem tudok.
Konkrétan emberölés nem történik több, mint a Kádár-kor békés éveiben, és jóval kevesebb, mint a rendszerváltás körüli zavaros időszakban.
Egyébként a jelenlegi emberölések döntő többsége szerelemféltésből történik, tehát nem ismeretlenül támad áldozatára a gyilkos. A klasszikus utcai rablótámadás vagy öregezős rablógyilkosság, noha felkavarja a lakosság indulatait (ami teljesen érthető), valójában nagyon ritka. Ja, és az utcai támadások döntő többsége is éjfél után történik, amikor már egy középiskolás vagy általános iskolás korú gyereknek rég otthon kell lennie.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!