Valahogy "bevonzom", hogy "két lábbal szálljanak belém". Ma egy órán belül két ember üvöltötte le a fejemet, az egyik telefonon úgy, hogy nem is látott. Hogy tudnék utánajárni, hogy miképpen (miből) olvassák le rólam, hogy velem lehet így beszélni?

"Hogy tudnék utánajárni, hogy miképpen (miből) olvassák le rólam, hogy velem lehet így beszélni?"

Kezdjük ott, hogy hogy nézel ki? Ha egy 2 méteres, kigyúrt, 120 kilós kopasz férfi vagy, netán valami tetovált, barnabőrű úriember akinek a telefonján szól a mulatós a szamurájkard rugósbicska pedig a zsebben akkor szerintem kevésbé fogjád "beléd törölni a cipőjüket"

Egyrészt rossz szakmába dolgozol, ez nem neked való, ha ennyire emészted magad egy ügyfél miatt.

Másrészt én pl az a típus vagyok, akivel senki sem kiabálhat. Volt, h a főnököm elkezdte csak emelni a hangját. Fogtam magam és kimentem az irodájából. Jött utánam, h még nem fejezte be, én pedig közöltem vele, h ha a kiabálást nem fejezi be, akkor a többi meg nem érdekel és otthon a családdal meg a kutyával kiabálhat, velem nem. Nincs az a munka, nincs az a pénz, nincs az az élethelyzet, amiért ezt eltűrném bárkitől is. Pedig alapjáraton én sem vagyok egy túl karakán alkat.

Én is pont olyan vagyok mint a 9-es.

Egyszer dolgoztam egy üvöltozos főnökkel. Mondtam a titkárnojenek, hogy velem ezt egyetlen egyszer teheti meg. Két év után fordult elő először. Másnap reggel vittem a felmondásomat. Nagyon meg volt lepődve, nem is fogadta el.

Mondtam neki hogy velem egész eddigi hosszú életemben senki nem beszél így kétszer egymás után. És te sem. Nem lesz második lehetőséged.

Ha pedig ügyfél kiabál akkor ezt szoktam mondani : kérem vegyen vissza a hangerőbol, mert egyrészt én is normálisan beszélek önnel, másrészt pedig így biztosan nem lesz a problémaja elintezve. Ez mindig bejott eddig.

Soha de soha semmilyen körülmények között nem tűröm el ezt a stílust, minden esetben nagyon határozottan vissza szoktam utasítani.