Szoktátok úgy érezni, hogy a saját kisugárzásotok ciklikusan vándorol negatívba, és pozitívba? Úgy értve, néha úgy tűnik, mindenki szeret, utána úgy tűnik, mindenki utál, majd jön egy közömbös időszak?

Én nagyon brutálisan szélsőségesen tudok magamról gondolkodni. Van az "Isten" periódusom, amikor a világ tetején érzem magam. Boldog vagyok, magabiztos, és azt érzem, hogy mindenki felnéz rám, mindenki pozitív figurának tart. Máskor meg jön a megzuhanás. Amikor valahogy semmi nem jön össze, elmegy az életkedvem, és olyankor úgy tűnik, mindenki utál. Vagy szimplán semmibe néz. Ezek a ciklusok vajon belülről táplálkoznak? Én képzelem be akár a szeretetet, akár a gyűlöletet az emberekbe, vagy arról lehet szó, hogy a boldogabb periódusaimban tényleg van egy olyan kisugárzásom, ami vonzza az embereket, a negatív periódusaimban meg inkább szívesebben elkerül mindenki?