Ha elkap titeket a pánikroham mások előtt és észreveszik mit csináltok?
Illetve hogyan nyugtatjátok meg magatokat? Utána megint belementek a helyzetbe, hogy "gyakoroljatok"? Mások tapasztalatára lennék kíváncsi. Engem ha elkap és nagyon, annyira hogy mások észreveszik (olyankor hangosan és gyorsan veszem a levegőt, izzadok, remegek), legközelebb már maga a gondolattól is irtózok, hogy majd megint észreveszik és ez növeli az újabb pánik esélyét, hogy vajon mit gondolnak emiatt rólam mások
Ha te veszed észre, hogy valaki a környezetedben pánikrohammal küszködik, hogy reagálsz? Mennyire jegyzed meg magadnak?
Miért nem kezeltetitek magatokat?
Mármint... nem lenne jobb egy olyan élet ahol nem kell folyamatosan szorongani, mások véleményétől rettegni meg színlelni?
Csak kérdezem, no offense, csak nem értem miért jó ez valakinek.
Ja, 7-es vagyok. Miota gyogyszert szedek, szednek, ez elmult. De Angliaban illegalis drog a Xanax, igy Angliaban elve horror rohamokat produkalok, es mindenki tudja, hogy o, panik, szegeny.
A gyogyszer egy aldas. Nincs ertelme szenvedni foloslegesen. En se fogok sokaig, elhuzok innen.
Én azt nem értem, hogy miért kell ezt szégyellni? Nekem is volt már életemben kettő, úgy, hogy nem vagyok pánikbeteg (elmentem orvoshoz, mert azt hittem az elsőre, hogy van valami súlyos bajom, ő irányított pszichiáterhez, szóval nem én mondom, hogy nem vegyok pánikbeteg, "egészséges" emberekkel is előfordul általában párszor az életben)
Első esetben vizsgáztam egy szopó tárgyból, mondtam a profnak, hogy ne haragudjon, de nagyon rosszul vagyok és muszáj kimennem a levegőre egy kicsit, itthagyom a telefonom, meg mindent, tényleg nem csalni akarok, csak megmosni a képem meg levegőt venni. Tök normálisan állt hozzá, kérdezte, miután visszamentem, hogy be tudom-e fejezni a vizsgát, vagy jövök máskor. Levizsgáztam aznap, francnak se lett volna kedve még napokat stresszelni azon a nyomorult tárgyon.
Másik ilyennél egy kellemetlen, agresszív ügyfél 40 perce üvöltözött meg fenyegetőzött a pultomnál, és nem láttam, hogy ennek egyszer vége lesz, biztonsági személyzetünk nem volt, rendőrt meg fölösleges hívni, amíg nem ütött meg. Őszintén pont leszartam, hogy észreveszi-e, meg hogy mit gondol, nekem szerintem sokkal durvább véleményem volt róla.
És olyan is volt, hogy valaki a környezetemben kapott pánikrohamot, én általában észreveszem, és ezt mondom is (ne tegyem ezentúl? Nem tudtam, hogy ezt szégyenlik emberek), de kb. csak annyit szoktam kérdezni, hogy van-e bármi, amiben tudok segíteni, illetve, hogy maradjak ott, vagy hagyjam egyedül, melyik esne neki jobban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!