Amikor az emberek hirtelen túlreagálnak valamit, az 99%-ban az ellenünk tanúsított rosszindulatról árulkodik?

Megpróbálom egy példával elmagyarázni. Szóval régen suliban volt egy srác, aki folyton szekált, viccelődött velem. Nagyon idegesített, és egyszer egy jó durvát visszaszóltam neki, viccnek álcázva. Erre nevetett rajta egy jót. Na ő tuti nem rosszindulatú volt, és csak jó fej akart lenni, amúgy jóba lettem vele.

B esetben pedig első nap voltam a gyárban, és a 45 körüli cigány nő elkezdett faggatózni. Honnan jöttem, mit csináltam eddig, stb. Látta, hogy elsőre vagyok ott, hibázok, meg amúgy is mi köze ezekhez. Nem mindenki szeret úgy magáról beszélni, hogy 10 ember hallja. Ennek megvan a maga menete és tempója. Aztán végül meguntam, és mondtam neki, hogy fejezze már be, mert idegesítő. Erre meg nekem esik, hogy ki vagyok én itt, meg mit képzelek magamról, mehetek el innen (egyébként ő is ugyanolyan újonc volt, mint én, csak ő már 2 hónapja ott volt).

Róla el nem tudom képzelni, hogy akárcsak egy morzsányi jóindulat is lett volna felém.

Nem tudom érthető-e ezekből a példákból. Azt gondolom, hogy aki kontaktba akar lépni velem, és megsértődik, visszatámad, indokolatlan mértékben felhúzza magát, annak csak ellenséges szándéka volt. Mert el nem tudom képzelni, hogy valakinek szimpatikus vagyok, vagy kedvel, és egy semmiségen vérig sértődik.