Állítólag nekem semmi se tetszik, de ha mégis akkor meg leszólják - az ember csak akkor “pozitív” ha ugyanannak örül mint a környezete?

Ne mondj semmit és meg se kell hallani az ilyen emberek hangjait.

Veled egyívásúval társalogj.

Válts társaságot.

A nyárral kapcsolatban meg amíg nem dörgölöd mások orra alá, akiknek viszont tényleg kellemetlen, addig nincs baj. Nekem egész gyerekkoromban nem volt 40°C nyáron, és volt rendesen 4 évszak, rendes átmenet, télen mínuszok, több cm hó, azért ez nekem hiányzik. Nemrég azon szaladt fel a szemöldököm, hogy valaki azt kommentelte, hogy 35°C az még nem nyár. Nem tudom, hogy ő melyik földrészen nőtt fel, hogy így érzi. Szóval az optimális, ha megértő vagy azokkal, akiknek ez nem kellemes. Én például jobban bírom a hideget, de van olyan kollégám, akinek rossz a hőháztartása (valami egészségügyi háttere van), nagyon hideg a keze, eszembe nem jutna ezért piszkálni, hogy ne nyafogjon már ha hideg van.

Bocs, hogy erre kicsit kitértem, csak ez aktuálisan pont egy szemléletes példa, és te adtad a labdát hozzá.

Viszont ha te normálisan kommunikálsz, akkor egyszerűen csak nem jó közegben mozogsz.

A társaságod a szar, nem a te izléseddel van a baj! Inkább szép lassan, fokozatosan építsd le ezeket az embereket, mert, ha nem teszed meg akkor tönkreteszik az életedet. (Ha még nem tették meg!)

A rokonokkal sem kell foglalkozni. Évente egy karácsonyi képeslap és csókolom...

Akik mindent leszaroznak, azoknak valószínűleg olyan a saját életük és azt akarják, hogy a tied is az legyen!

Mikor voltak ők utoljára moziban? Ha régen, akkor irigylik tőled azt is. Utálják a nyarat? Fogadjunk, hogy télen meg azért sírnak, mert hideg van. Az ilyeneknek minden szar! Nem tudnak örülni mások örömének, irigylik tőled a levegőt is.

Te is tedd azt amit ők! Szard le őket! Majd lesznek olyan igazi barátaid, akik tudnak veled örülni!

A kollégákkalsem kell foglalkozni, nem is vagy köteles barátkozni velük.

Viszont, ha nem akarsz megszakítani semmilyen kapcsolatot akkor vagy boldogtalan leszel, vagy te is olyan savanyú szar alak leszel, mint azok akik most kiölnének belőled minden örömöt.

Semmi gond, ha nem akarod, csak akkor ne panaszkodj, ugyanis senkit nem tudsz megváltozatani.

A hallgatás és a hazugság is hosszú távon még komolyabb belső feszültségekhez vezet, mint amiben most vagy.

De ha még nem látod sajnos, hiába írjuk.

Környezetet kell váltani. Ha kell, akkor mindenkit. Egy életed van, basszus, így akarod leélni?

Neked kell meghúznod a határaidat. Helyetted senki nem tud cselekedni. Rám sokáig mondták, hogy nem vagyok kitartó, mert sok dolgot abbahagytam, pici gyerekkoromtól. Balett (ovis koromban), néptánc, zongora (2 idegbeteg tanárt fogtam ki, ráadásul rövidek az ujjaim), ezek általános iskolás koromban, akkor persze még nem tudtam megfogalmazni, miért hagytam félbe ezeket, felnőttként már jobban ráláttam a miértjeimre, gyerekként egyszerűen csak érzésre cselekedtem, és szerencsére nem erőltették. Csak elkönyveltek olyannak, amit írtam az elején, hogy mindent feladok.

Azért ez később nyilvánvaló lett mindenkinek, hogy tudok kitartó lenni a megfelelő dolgokban, amik engem is érdekelnek, amik mennek, amikben van sikerélményem, csak ezeket nekem kellett megtalálnom. Gyerekként a szüleim az akkor népszerű dolgokkal próbálkoztak a lehetőségeiken belül. Ezért én nem hibáztatom őket. Jó voltam a nyelvtanulásban, ovis koromban nagyon könnyen tanultam nyelvet ovis különórán, aki jött hozzánk, mondta is nekik, hogy jó lenne abba a suliba mennem, ahol ő tanít, de tőlünk nagyon messze volt ez a lehetőség, így ez elúszott. De vannak olyan dolgok, amikre meg akkor nem is nagyon lett volna elképzelésük, hogy hogyan tudtuk volna kiaknázni, később kerültek fókuszba, például amit dolgozom, az is egy viszonylag fiatal szakterülete a tanult szakmámnak. Annyira, hogy amikor államvizsgáztam kicsit több, mint 10 éve, ilyen munka Magyarországon még nem létezett.