Aki idősebb, hogy az internet előtt nöt fel, elmesélné milyen volt akkor élni, így gyereknek, kamasznak lenni felnőni?

Nem tudom idősebbnek számítok-e, 28 éves vagyok. 2013-ban végeztem a gimiben. Érdekes így belegondolva, de nem volt wifi az iskolában, nem volt még okostelefonunk sem. Facebook csoportunk 11-ben lett ha jól emlékszem, de ugye esténként otthonról számítógépről írtunk oda.

Természetes volt, hogy nem neteztünk non stop, simán megvoltunk nélküle. Általános iskolában csak informatika órán volt internet.

A találkozókat lebeszéltük az előző napokban, személyesen barátkoztunk vagy ismerkedtünk. Sok programot szerveztünk. Én visszasírom ezeket az időket. Nem volt ilyen személytelen minden. Nem voltak belebújva az emberek a telefonjukba.

Gyerekkorban kint játszottunk az udvaron vagy bent elfoglaltuk magunkat. Nem emlékszem, hogy unatkoztunk volna.

Jó volt!

Parancsolj

[link]

40 éves vagyok. Az én korosztályom volt az átmenet, akik között volt, aki már rendesen tanult számítástechnikát, míg más szinte semmit. Na, ez utóbbi voltam én. Nem volt otthon számítógépünk, azt sem tudtam 18 évesen, hogy kell lementeni egy képet. Később pótoltam a mulasztást. Mobiltelefont 17 évesen kaptam először. Előtte nem is értettem, hogy minek kellene, mi szükség lenne rá. Most meg már, ugye, elképzelhetetlen nélküle az élet.

Nyilván nagyon sok előnye van az internetnek, ami nekünk nem állt a rendelkezésünkre. Tanuláshoz, versenyekhez rengeteget segített volna, mert így csak a meglévő könyveinkre vagy a könyvtárra támaszkodhattunk. Nyelvtanuláshoz maximum könyvek vagy kazetták voltak, meg leveleket küldtünk (rendes postai papír levél, nem e-mail) a külföldi levelezőpartnereinknek. :) A zenéket a magnóból vettük fel, mert a kedvenc együttesünk kazettáit még csak ki tudtuk otthon könyörögni, de minden zenét, ami tetszik, hát az egy vagyon lett volna. Úgyhogy kb. a gombon tartott ujjal ültünk a magnó mellett, amikor volt a kívánságműsor, hogy fel tudjunk venni jó számokat. És hatalmas kincs volt egy-egy működő ceruzaelem, mert akkor walkmant is tudtunk hallgatni. A fényképezés drága volt, külföldre is max 1-2 tekercset vittünk, úgyhogy jól meg kellett gondolni, hogy melyik világra szóló nevezetességet fotózzuk le, nem ám szelfik 3 másodpercenként. Tévét néztünk, és ha nagyon jó filmet akartunk látni, akkor videotékából kivettünk valamit, és együtt nézte a család. Elhittük, hogy ha Cindy Crawford vagy Claudia Schiffer fitneszkazettáira ugrálunk, akkor majd lefogyunk és modellalkatúak leszünk. Még csak hallani sem hallottunk ilyenről, hogy konditerem, mégis minden lány sokkal vékonyabb volt, mint most. Senkinek sem volt műszempillája, műkörme, pláne feltöltött ez meg az. Gyerekként rengeteget bandáztunk, kint voltunk a szabadban, nyáron egész nap kint játszottunk, a szüleink csak nagyjából tudták, hogy hol vagyunk, és nem pánikoltak, hogy most épp megerőszakolnak-e minket vagy ilyesmi. Fogócskáztunk, bújócskáztunk, labdáztunk, bicajoztunk, stb. Télen mindig nagy hó volt, a környékbeli gyerekek kimentek a határba szánkózni, hóembert építettünk. Nem a szüleink hordoztak mindenhova, hanem már alsó tagozatos korunkban is elmentünk, ahova kellett és haza is mentünk még akár sötétben is. Óvodásként még nem tudtuk, mi az a szex. Internet nem volt, tehát pornót nézni nem volt semmi esély, pornóújság nem kerülhetett gyerek kezébe.

A mostani fiatalokat sajnálom amiatt, hogy ennyire mobiltelefon-központúan nőnek fel, valamint hogy sok mindent nem élhetnek át, ami nekünk természetes volt. Persze nem kell megfeledkezni arról sem, hogy a mostani fiatalokat az én korosztályom szülte és nevelte. A felelősség a szülőké lenne.

38 éves vagyok. Hetedikben láttam először internetet a suliban, nekünk azt hiszem 16 éves koromban lett. De évekig ilyen béna betárcsázós volt, keveset lehetett csak használni.

- Nem chateltünk, hanem a telefonon lógtunk órákig.

- Nem lehetett bármikor bármilyen filmet megnézni, csak azt, amit adtak a tévében, vagy felvettük videóra. Videótéka is volt, onnan is ki lehetett kölcsönözni.

- A kedvenc sztárunkól csak azt tudtuk, amit megírt a Bravo magazin.

- Ha egy idegen nyelvű szöveget nem értettünk, nyomtatott szótárból kellett kikeresni a szavakat. Nagyon fárasztó volt, inkább nem is olvastam angol eredetiben semmit.

- Ha egy számot meg akartunk szerezni, a ráadió mellett ültünk, és amikor épp adták, menyomtuk a megfelelő gombot, hogy felvegye kazettára. Az eleje a lassú rakcióidő miatt rendszerint lemaradt.

- Én elég sokat olvastam, de azért tudtam unatkozni rendesen.

Nincs hamis nosztalgiám, az olyan volt, ez meg most ilyen. Nem jobb, nem rosszabb, kicsit más. Az egyetlen, aminek örülök, hogy a mi időnkben nem voltak közösségi oldalak, így is önértékelési zavaraim voltak, azok engem tönkretettek volna.

"A mostani fiatalokat sajnálom amiatt, hogy ennyire mobiltelefon-központúan nőnek fel, valamint hogy sok mindent nem élhetnek át, ami nekünk természetes volt."

Én ezért a mondatodért pontoztalak le. Nem kell őket sajnálni. Én is agyf@szt kaptam fiatalon attól, amikor a felnőttek sajnálkoztak rajtam, hogy "azt sem tudom, milyen az igazi gyerekkor", mert nem voltam úttörő, viszont egynél több tévécsatornánk volt, és ezért nekem milyen vacak.

#5: Én is ezt néztem. Esküszöm kár most már bárhova is választ írni. Tényleg az ember leírja normálisan, kifejtve a véleményét, majd jönnek a barmok és nyomják a pirosat.

Ez is egy tök jó kérdés lenne, szívesen olvasgatnám mások válaszait, de szerintem felesleges írni bármit is a továbbiakban.

Bezzeg a trollok válaszai mindig fel vannak pontozva. Nevetséges ami megy itt.

7-es, látszik, milyen sikert arattál az okos hozzászólásoddal. :D

Azért szerintem ha valaki veszi a fáradságot és legépel egy fél oldalt, annyi lehetne benned, hogy a saját ostobaságod miatt nem pontozod le.

Elsőnél nekem nem stimmelnek az évszámok, vagy szimplán más környezetben nőttünk fel, én nem pontoztalak le, de 91-es vagyok, tehát 4 évvel idősebb, és 2009-ben, 18 éves koromban már volt okostelefonom internettel. A social media akkor már 1-2 éve elterjedt volt, az iwiwet, myspace-t, myvipet, hotdogot, msn-t stb. agyba-főbe nyomta mindenki, otthoni internetem nekem is és a legtöbb osztálytársamnak volt szerintem 13-14 éves korunk óta. Az msn volt a leginkább elterjedt talán, barátokkal és vadidegenekkel is mindenki chatelt folyamatosan.

Úgyhogy a teljesen internetmentes gyerekkorról, vagy legalábbis tinikorról szerintem leginkább az idősebbek, talán a 35+-os korosztály tudna mesélni, mert náluk még lehet az volt, hogy nem csak 1-1 egyén volt, aki később szerezte be a technológiát, hanem tényleg senkinek nem volt egyáltalán.