Az emberek többsége szeret esküvőre járni?

Ugyanezt érzem én is, mint te. Gyerekként teljesen másképp éltem meg, mint most felnőttként. Jelenleg nyűgnek érzem, ha meghívnak, és el kell mennem. Mert hát ugye muszáj megfelelni a rokonságnak.

Ha nekem lesz esküvőm, csak nagyon minimális lesz, és élőzene nélkül lesz.

Akik hajnalig maradnak bulizni, és nem lépnek le fáradt vagyok kifogással azok biztos szeretnek.

De hogy mennyire lehet látni hogy a pár gazdag vagy sem azt bem tudom, mert nekem minden egyes lagzi ugyanúgy néz ki. Most voltam tehetősebb pár lagziján és semmivel sem volt másabb mint a szegényebbé. Ugyanez a forgatókönyv volt, csak más menüvel. Talán a díszítés volt szebb.

Én soha nem szerettem, bár nem voltam sokszor, csak 2x, egyszer még 10 éves koromban apám egyik munkatársának az esküvőjére mentünk, aztán 16 éves voltam, amikor apám és a felesége házasodtak össze. Apám oldaláról csak én voltam ott, az unokatesómék meg a nagyszüleim, hát egyikünknek sem volt kedve elmenni...:D

Engem személy szerint nem érdekelnek az esküvők, én sem tervezek megházasodni, de ha egyszer férjhez is megyek, akkor is csak egy nagyon szűk körű, rövid, polgári esküvőt tudok elképzelni. Nem vagyok egy bulizós, mulatós típus sem, nem bírok sokáig, hajnalig fent lenni, nekem ez nem buli.

Azt meg elég gáznak tartom, amikor valaki úgy esküszik templomban, hogy egyébként köze nincs a valláshoz, nem él vallásos életet semmilyen szinten sem.

Hát ez attól függ, milyen esküvő, milyen lagzi. Nemrég volt a párom húgának az esküvője, az nagyon jó volt, vagy pár éve az unokatestvéremé szintén jó volt.

De voltam olyanok, ahol a helyszín nem volt túl jó választás, embertelen meleg volt, levegő nulla, plusz végig csak és kizárólag mulatós zene volt, mert sok volt az idősebb rokon, és hát nekik még a retro sem tetszett volna ezért ez "kellett", hogy legyen.

Szóval ha egy jól megszervezett, jó hangulatú esküvő van, azt szeretem, ha meg nem olyam, hát azt is ki lehet bírni, végülis azért megyek, mert a pár fontos nekem.

Nem túlzol egyáltalán.

Erőltetettnek tartom az egészet és pénzkidobásnak.

Pláne mikor eröltetik, hogy táncoljál, mosolyogjál meg plusz rengeteg pénzbe kerül.

A nővérem esküvője volt az első amin voltam.

Már akkor messze nem volt tökéletes a kapcsolatuk csak jött a gyerek.. Én két évet adtam nekik végül 8 év lett belőle, de csak azért mert a nővérem nem tudott hová elköltözni..

A férjének ott voltak a drogos, lezüllött barátai akik ki mentek drogozni. Nem tudom ki hogy vsn vele, de nekem ez az alja mikor egy esküvőn valaki drogozni akar.

Engem meg le akartak itatni. 20 éves voltam.

Az egész annyira felszínes volt.

A sógorom meghívta a fél céget ahol dolgozott. Nagy össze tartás, barátság.. kb 2 évvel később botrányos körülmények között el ment a cégtől és ma már biztos vagyok benne, hogy senkivel sem tartja a kapcsolatot..

Akkor meg minek ez a nagy felszínesség...

Az esküvő azoknak való akik tényleg nagyon szeretik egymást és a családjuk is nagyon összetartó.

Sajnos,az én családom soha nem volt összetartó, ráadásul azóta a család jelentős része meg halt sajnos.

Nekem messze nem ad annyit élményben mint amennyibe kerül és feszéjezve is érzem magamat mert utálom a kötelező dolgokat.