Hajléktalanoknak egyszer sem szabad pénzt adni?

Nincs tiltva, - adhatsz, - de nincs értelme adni, mert nem a te feladatod megoldani a hajléktalanok problémáit és az "adok neki egy százast" megközelítés nem több a tűzoltásnak egy olyan fajtájánál, amivel gyakorlatilag nem oldasz meg semmit, nem fog megszűnni senkinek a problémája. Ráadásul segíteni is csak azon lehet, aki hagyja, hogy segítsenek neki. Az pedig már egy újabb fejezet, hogy az emberek jelentős hányada nem tud, ill. nem is akar különbséget tenni kettő dolog között: más az, amikor segítségre szorul valaki, segítenek neki és utána talpra áll valahogy és megint más az, amikor felajánlanak valakinek segítséget, és az olyan nagy készséggel elfogadja - a kisujjat derékből, - hogy egy levegővel el is várja, hogy az összes kínját az oldja meg helyette, aki felajánlotta a segítséget.

Volt hajléktalan, akivel az alkalomszerű adakozástól eljutottunk odáig a feleségemmel, hogy az utolsó kontakt alkalmával agresszívan követelte a fiatal, életerősnek, egészségesnek látszó fickó az adományhoz a felvágottat is! Ekkor tisztáztam a ficerével, hogy mennyi az annyi és merre van a számára legoptimálisabb irány! Követelőzni, reklamálni volt energiája emberünknek, de arra már nem futotta, hogy megkarmoljon legalább egy tele szatyrot és segítsen elvinni a leparkolt kocsitól a kapu bejáratáig! Nem fajultak tettlegességig az események, de nem lettünk barátok!

Néha jól "kitoltam" egy-egy hajléktalannal!

Vettem magamnak pizzát - és neki is kettő szeletet, aztán a kezébe nyomtam, hogy "Jó étvágyat!" Nem kicsit akadtak ki! :D

Hajléktalanoknak nagyon ritkán adok már, akkor is kaját. Annyira nem vagyok tele pénzzel, hogy csak úgy osztogassam. Egyszer vettem mondjuk BKV vonaljegyeket egy férfinak, aki kicsit büdös volt de viszonylag rendben volt az öltözéke. Mondta, hogy munkába menne,de most kezdett pár napja és még nem kapott fizetést. Kihangsúlyozta, hogy nem pénzt kér, hanem jegyet. Neki szívesen segítettem.

Pont a hétvégén állítottak meg a Westend-ben egyáltalán nem hajléktalannak tűnő párocska ,(attól még persze simán lehetnek azok), hogy éhesek stb. Pont olyan kedvemben voltam, hogy persze valamit az egyik pékségben veszek. De nekik az nem jó,mert ők mekit akarnak. Mikor közöltem, hogy oda még én se járok elvből (no offense annak,aki szereti), akkor ki voltak akadva,hogy ők tegnap is péksüteményt kaptak... Mondom Spar -ból valami inkább? Húzták a szájukat, hogy oké,de ne párizsi meg ne akármilyen kenyér legyen... Hihetetlen. Nem akartam ellenszenves lenni, úgyhogy felvágottat és zsemlét vettem, meg egy narancslevet. Úgy láttam,nem voltak elégedettek,de letojtam.

Én csak utcazenészeknek szoktam adni. (Köztük is vannak hajléktalanok.) Mert ők legalább kvázi megdolgoznak érte, adnak is valamit.

De a síma kéregetőket az utóbbi években már elzavarom.

Csináljunk olyan társadalmat, ahol senki sem válik hajléktalanná. Hogy kezdenéd?

Az érintettek pszichés kezelésével?

A gazdagok megadóztatásával?

A kamatos kamat eltörlésével?