Introvertált 30 éves férfi hol éljen társas életet?

"bátortalan vagyok ha élőben vadidegen emberekkel kell beszélnem"

Nekem ez nem szokott gondot okozni, max nem mesélem el egyből mindenféle embernek a teljes életem történetét. Távolságtartó, bizalmatlan vagyok eleinte, nem beszélek sokat, de ennyi.

Miért félsz idegenekkel kommunikálni? Nem bántanak, barátkozni szeretnének, ezért vannak ott. Kiválasztasz pár neked tetsző, szimpatikus példányt és nyitsz feléjük, de csak fokozatosan, lassan haladva, lépésről lépésre.

"Nem bántanak, barátkozni szeretnének"

Ja, csak nem velem...

Társkeresőn barát? Ne csak irogass velük, ha sokáig irogatsz (hetekig), és későn találkozol velük akkor természetes, hogy izgulni fogsz. Hívj el pl. 2 embert, akik hasonló cipőben járnak, barátot, barátkozni szeretnének. Menjetek el sörözni pl. egy kocsmába, ahol van csocsó, zenegép meg ilyesmi. Az alkohol oldja a feszültséget, a szorongást, a gátlásokat. De csak óvatosan, egyből azért ne idd le magad ájulásig 1 napos "barátokkal".

Vagy elmentek bármilyen más programra. De tényleg ez a kezdésnek pár sör, és mindjárt nem leszel annyira feszült. A mértékre nagyon figyelj!

Én hasonló cipőben vagyok, de nekem eddig nem okozott problémát a barátkozás, inkább a barátok elvesztése volt a dilemmám.

Elsőnek az általános iskolás barátaimat vesztettem el közép iskola miatt, utána a közép iskolásokat az egyetem miatt, az egyetemi barátaimat a távolság miatt. :) a falu-város-főváros lépcsőfokok is közre játszottak. erre most vissza kerültem oda ahonnan indultam, de általános iskolás társaimat se nagyon találom.

Egyedül amivel könnyen tudok társalgást kezdeményezni az a dohányzás vagy az alkohol társasága, de igazi barátom csak egy van most, akivel online tartjuk a kapcsolatot és pesten él.

Barátnőm volt már, nem is egy és most is alakulgat egy.